Eddig sem haboztunk magánéletünk válságos és katartikus eseményeit beleszőni történeteink tarkabarka folyamába, ezért most sem kell nagy levegőt véve meghoznunk a döntést, amikor is eláruljuk, hogy életünk párja, a.k.a. jobbik felünk lelépett egy háromnapos fejtágító köldöknézésre. A dolognak természetesen az égvilágon semmi értelme sincs, de mit tegyünk, ha a vezetőség úgy gondolja, ebben az országban az ilyen baromságoktól lesz jobb pedagógusnak lenni, nem pediglen attól, hogy rendesen megfizetik. Csendesen, a szemünk sarkából méregetjük hát egymást a hatévessel, aki már túl van a dologból adódó nemtomhányadik krízisen, de még bármi megtörténhet. A nagyobbikkal nincs gond, egyrészt a képből hiányzó édesanya nem az ő édesanyja (apró hendikep, ha több nőtől van az embernek gyereke), másrészt a kollégiumban csücsül, harmadrészt pedig ha itt lenne sem zavarna sok vizet, egy sarokba húzódva bámulná a nem bináris karakterekkel teletömött japán borzalmait, spanyol felirattal. De a hatéves más tészta. Elvárja, hogy osztozzunk világfájdalmában, foglalkozni kell vele és a kis lelkével, nincs kibúvó és mellébeszélés. Ezért ma olyan sört választottunk, ami szerény véleményünk szerint nem érdemel túl sok figyelmet, mert bármekkora hájp is van az ilyenek körül mostanában, ez csak egy újabb nyári strandmegoldás a soproniaktól, ezúttal a mangó főszereplésével, némi narancs és maracuja asszisztálásával. A strandsörök annyiban tudnak kellemesebbek lenni a fűnyírósöröknél, hogy fogyasztásukkor nem kell még csak imitálni sem a melót, lehet diszkréten bámulni a lengén öltözött ellenkező/azonos nemet (kinek melyiket, nem givánndd! dörllentő, ahogy a Török mondta volt).
Némi energiát csak abba az ábrándos, felhőnéző tekintetbe és arckifejezésbe kell feccölni, amit akkor muszáj villámsebesen magunkra ölteni, amikor az asszony szól valamit hozzánk. Ehhez a művelethez pedig a Soproni Óvatos Duhaj Mangó Ale (SÓDMA, ofkórsz) pontosan elegendő, 216.5 kcal-t tartalmaz.
Színe szalma felé hajlik, a dobozé jóval látványosabb, habja korrekt, tartós. Illata édes gyümölcsökkel terhelt, sörnek némi nyoma a korty végén fedezhető fel, ott is elég vizeskésen. Előtte mangós, ez volt a cél. Az utóízről pedig megint csak az jut eszünkbe, hogy a mangó nem véletlenül tartozik a szappanfavirágúak rendjébe.
Megint egy Duhaj, ami nélkül simán el tudtuk volna képzelni hátralévő éveinket, de sebaj, majd óvatosan bánunk vele. A vízparti népeknek és a nagyközönség azon tagjainak, akik annyit tudnak a sörről, hogy sárga, három betű, a közepén hosszú ő-vel, kiválóan meg fog felelni ez is.
Most pedig megyek, mert hencegnős-csillámf@szpónis-bálirinás történeteket kell olvasnom. Csak hogy jól aludjunk.
