Közhely, mekkora szívás manapság pedagőgnek lenni, ám tökéletesen tisztában vagyunk azzal is, hogy kis hazánkban így a XXI. század elején mindenkinek nagyon komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy a hullámok össze ne csapjanak a feje fölött. Pontosítanánk: mindenkinek, aki nem nyert pár milliárdot szerencsejátékon, illetve közbeszerzésen (e kettő tulajdonképpen nem különül el egymástól túl élesen), és/vagy nincs neki NER-es apucija, anyucija, sógorkomajóbarátja, kúrópajtija, etc. valamelyik kamrasarokba betámasztva. A kapcsolatok, hozzáállások, érzelmi megnyilvánulások egyre értékesebbek, ezért is tudunk nagyon örülni annak, amikor egy kolléga jól megérdemelt pihenésének ideje alatt ránk is gondol. Köszönjük is neki igen szépen.
Mai sörünk egyenesen szülővárosából, Kulmbachból érkezett hozzánk, ott pedig elég fajsúlyos a történelmi térerő sörfőzésileg. Már az is felettébb impozáns, hogy az Ágoston-rend szorgos szerzetesei 1349 környékén kolostort és főzdét alapítottak itt (a sör nevének „Münchshof” variációja egy másik – ciszterci – kolostor részét takarja, itt is főztek sört a XVII. századtól), de ha megemlítjük a város környékén feltárt, a hallstatti kultúra időszakából (i. e. 750–450) ránk maradt cserép sörösamforákat, bizony elfátyolosodik a tekintet és megremeg a térd. Innen startol a Majna is a Vörös- és a Fehér-Majna összefolyásával (ez is azt mutatja, hogy nem feltétlenül katasztrófa az, ha kiborít az ember valami folyadékot), valamint itt található a Plassenburg kastély, amit a Hohenzollern család használt előszeretettel arra, hogy különféle, aktuálisan nem kívánatos és komilfó tagjait zárja ide, majd dobja el jó messzire a kulcsot. Így járt szegény Brandenburgi Barbara grófnő és I. Frigyes, Brandenburg-Ansbach őrgrófja is. Manapság múzeum, aki szereti az ilyesmit, megtekintheti a világ legnagyobb ólomkatona-kiállítását, ami szerény és mit sem számító véleményünk szerint van olyan nyomasztó, mint évekig kuksolni egy toronyszobában. Aki ember- és testközelibb élményekre vágyik kulturális alapon, annak irány a Hofer Straße 20, ahol tartalmasan és szakrális állapotban töltheti az időt a Bayerisches Brauereimuseum-ban.

A Kulmbacher Brauerei 1846-os alapítású, ekkor döntött úgy néhány derék állampolgár, hogy sört fognak készíteni. A cég szépen terjeszkedett, több kisebb főzdét is magába olvasztott, napjainkban kb. negyvenféle sört készítenek, és a Paulanerrel sétálnak együtt nagyon szorosan összesimulva. Sörünk, a Kulmbacher Mönchshof Original Pils színileg valahol a világos arany és a szalmasárga között egyensúlyozik, habja finom szerkezetű, átlagosan vaskos, tartós. Illatában vidám maláták paroláznak füves-virágos komlókkal, falatnyi kenyérrel és cseppnyi mézzel. A test közepes, a szénsav átlagos, az ízvilág pedig tankönyvszerűen hozza a német pilsekét. Simulékony és kerek maláták, egészen az utóízig kitartó, enyhén gyógynövényes, fűszeres komlók (IBU 25), közepesen száraz, szépen leerjesztett befejezés egy kevés malátás édességgel. Ropogós, jóleső, frissítő sör, teljesen korrekt esti jutalom a megfáradt munkásembernek. A 4,9-es alkohol diszkrétnek nevezhető, de a harmadik palack után már jöhetnének az ólomkatonák is.
