Mai sörünk a már szokásosnak mondható, háztáji ezotériával, konyhapulti pszichedeliával és hurutos hörgőkkel kombinált eszmerendszer mentén mozdulva jelölődött ki, amikor is behunyt szemmel, kinyújtott és széttárt ujjakkal tremolózó bal kézzel óvatosan tapogattunk a kamrapolcon. A megragadott dobozt látván azonnal megértő és keserédes félmosoly jelent meg bajusznak is nevezhető szőrcsoportosulásunk alatt, hiszen rögvest tudatosult bennünk az ez alkalomra kijelölt párhuzam. „Ha ködösek az emlékeid, elevenítsd fel őket egy Fehér Nyúl NEIPA-val!”- olvassuk kicsit rángó szemhéjjal a Turbid címkéjén lévő szöveget, s bizony az elmúlt néhány napra a ködös jelző a lehető legenyhébb a ráaggathatók közül.
Már pénteken is meglehetősen kérdőjeles állapotban voltunk, ezért bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot (lóf*szt, az asszony ránk parancsolt) nem mentünk a kölykök közé. Eme lépés létjogosultságát egy, a nap folyamán produkált pozitív teszt igazolta, melynek tényét munkakörünkből adódóan fásult lélekkel és fapofával vettük tudomásul. A helyzet azért nem annyira szar, nem deliráltuk át a pihenőnapokat (bár lehet, hogy jobb lett volna), mindenesetre a relax és a gyógyulási folyamat kiteljesedése érdekében kikapcsoltuk agyunk egy részét. Hagytuk, hogy a dolgok körülöttünk szabadon élvezkedjenek és pancsoljanak a turbiditás fogalomkörében, a fizikában és a kémiában használatos kifejezés ugyanis zavarosságot, homályosságot jelent, melyet a folyadékokban nyüzsgő mindenféle részecskék okoznak. Egy tisztességes NEIPA esetében ez alapkövetelmény megjelenésileg, mint ahogy az illat esetében az intenzív komlók és gyümölcsös jegyek megléte. Nyúlék a Turbidnál a 2010-ben piacra dobott Falconer’s Flight nevű keveréket használták, aminek összetétele rendszeres időközönként változik, de jórészt az USA északnyugati régiójában honos fajtákból áll. Ebben a variánsban a Simcoe és a Citra mellett (csak hogy a „jórészt” kifejezés ne lógjon a levegőben) a Sorachi Ace kapott helyet. Ők hárman gondoskodnak a citrusos-grapefruitos-maracujás ízvilágról. Első blikkre mintha trópusi gyümölcsmixet kortyolna az ember, a korty szinte viaszosan lágy és simulékony, tapad a szájpadlásra, az árpa-búza-zab trió szépen működik együtt. A keserűk végig ott vannak, de igazán csak a végén és az utóízben teljesedhetnek ki, a gyümölcsös hatás addigra fakul meg. Az 5,8-as alkohol lassan bújik elő, de aztán rögtön nekilát lepucolni azokat a ködös emlékeket. Élvezetes, nem öncélúan gyümölcsös variációja a típusnak, váratlanul érkező homályosulások kezelésére bátran ajánlható.
Melankolikus állapotunk nem engedi meg, hogy szó nélkül elsétáljunk a Falconer’s Flight névadója, Glen Hay Falconer emléke mellett. A tragikus hirtelenséggel távozó főzőmester (a kisteherautóját javította, az meg maga alá gyűrte. Mire megtalálták, belehalt sérüléseibe) igen sokat tett a kézműves sörkultúra megizmosodásáért az Államok már említett vidékén a kilencvenes években, a szintúgy a nevét viselő alapítvány pedig szorgalmasan támogatja a fiatal, ötletekkel teli sörkészítőket. Történetét megismerve, s ezt a sört megízlelve már nem is érezzük akkora gyomrosnak az élettől azt a pozitív tesztet.
