Ezek a márciusi ifjak által százhetvennégy esztendővel ezelőtt generált események alaposan át tudják szabni az ember menetrendjét még így a XXI. században is, nemhiába nevezhetők forradalminak. Ámde Petőfiéknek legalább volt idejük inni egy-két sört, amíg Landererék nyomogatták a szamizdatot, a szerencsétlen utókor viszont csak rohangál, mint pók a falon. Szögre akasztjuk hát a pirosfehérzöldet (gondosan megjegyezve, hová is tesszük, mert akkor jövőre talán nem kell a nevezetes napot a Teremtő és mindenféle ferde lóf*szok sűrű és parallel emlegetésével kezdenünk), helyette ma este a barnára fókuszálunk. A Fehér/Kísérleti sorozat következő darabja a Brown Berry csokis-málnás porter, melynek már az elnevezésében is nyálcsorgatóan sok az átfedés. Egyrészről ugyebár utal a benne lévő kakaóra és málnára, másrészt két zseniális énekesre is asszociálhatunk, kik bőrszínileg szintúgy a paletta setétebbik szegmensében tartózkodnak/tak.
Talán érthető az igeidők környéki bizonytalankodás, hisz bár James Joseph Brown 2006-ban, Charles Edward Anderson Berry 2017-ben dobbantott emez árnyékvilágból, zenéik és dalaik gondoskodnak folyamatos jelenlétükről. A bőség zavarával küzdve hirtelenjében nem is tudjuk, mit válasszunk tőlük az életművekből, talán Brown-tól jöhet nyugodtan a Sex Machine, mégiscsak kilenc gyermek törvényes édesapja, nem is beszélve természetesen a nem annyira törvényes lelenckékről.
A jóember négyszer volt házas, csoda-e, hogy élete bizonyos szakaszában állandó problémái voltak a hatóságokkal mindenféle hallucinogén szer használata és birtoklása miatt? Ez persze nem magyarázza meg a családon belüli erőszakkal, testi sértésekkel, lopásokkal, nemi erőszakkal tarkított menetelést, de nem kívánunk pálcát törni felette, fogjuk fel úgy, neki ezt dobta a gép.
Chuck bácsi sem maradt a születési helye alapján illetékes baptista gyülekezet feddhetetlen tagja, tizennyolc évesen már fegyveres rablásért tartóztatták le, ám így a javító-nevelő intézményben megalapíthatta első zenei formációját. Őt sem kerülték el a drogokkal, erőszakkal, szexuális zaklatással kapcsolatos vádak, kérdőjeles felvételek is előkerültek a kaki-pisi-kiskorú témakör keretein belülről, de ha Brown atyát békén hagytuk, akkor Berrynek is jár a végső nyugalom. Minket személy szerint egyébként is az érdekelne, hogy vajon a koporsó belső falára erősített ikonikus és meggyvörös Gibson ES-335 ott van-e még, vagy szorgos kezek már exhumálták?
Közben sörünk már szellőzik, s a sötét vörösbarna ital a vékony, drapp habréteg alól olyan vérbő, tocsogósan csokoládés illatfelhőket ereget friss, picit savanykás málnával keverve, hogy fejben már azt listázzuk, miféle összetevők lapulnak a kamrában egy muffin villámgyors összeütéséhez. Aztán győz a sör és a relatíve józan ész, ma már nem sütünk, csak iszunk. A korty eleje kakaósan édeskés enyhén pörkölt jegyekkel, utána a málna lazítja fel a dolgot. A végén kávés keserűk integetnek, az utóízben egy pillanatra ismét felvillan a gyümölcs. A 15,6-os Balling csak így leírva tűnik emberesnek, a korty összességében laza, könnyed, még talán egy picit vizes is. A szénsavak barátian visszafogottak, alkohol 5,2. Hangulatos, frissítő, ötletesen párosított sör, s ha Pierre-nek van egy kis esze, akkor a félkész vacsoracsomagok mellé ilyet is pakol a hűtőbe.
PS.: a fantasztikus fotográfiát ez alkalommal is Barancsi Sándor szíves engedelmével használjuk, aki a Boldogság Komlóval keretein belül már megnyilvánult erről a sörről. Megéri utánanézni a dolognak.
