860. Hajdú Serház Kajszibb

Apró nyelvészeti kétértelműséggel, illetve annak okfejtésével kezdjük a célegyenesbe történő fordulást hajdúsági söreinkkel kapcsolatosan. Sárgabarackkal készített búzasörük címkéjén ugyanis a Kajszibb szó mosolyog, és jól is teszi, hisz’ értjük mi a tréfát (csak nem szeretjük, mondaná Koltai Róbert Illetékes elvtársként, de említhetnénk a másik elvtársat is, a krumlilevesest), habár néha megesik, hogy kínunkban vigyorgunk, mint legutóbb, amikor az egyik kölyök a suliban csillogó szemmel fokozta melléknévként a cipőfűzőt. A kajszi jövevényszó, a törökből (kāɪysɪ) vagy az újperzsából (qaisï) érkezett, ahol magát a gyümölcsöt jelenti. Nálunk megkülönböztető előtagként funkcionál, ennek köszönhetően működik a poén, de az önálló használatra is akad példa. A törökök a kifejezéssel együtt a növényt is magukkal hozták, amit jól tettek, mert az ízletes gyümölcsnek nagy rajongótábora van. Az obligát befőtt-lekvár-pálinka (a sorrend nem fontossági) trió mellett a magban lévő olajra is nagy a kereslet, elsősorban a szépségipar irányából. A kajszibarackkal kapcsolatban mindenképpen szó kell essen Ceglédről, és az itt élt/dolgozott dr. Nyujtó Ferencről, aki munkatársaival az ötvenes években (egyéb gyümölcsök mellett) 532-féle kajszi fajtát, illetve klónt gyűjtött be, majd nekilátott a nemesítésnek.

Nyujtó Ferenc…

A minősített fajták egy részét a városról nevezte el, így aki szeretne, ültethet a kertben Ceglédi bíborkajszit, Ceglédi óriást, Ceglédi hajnalpírt, Ceglédi aranyat, Ceglédi kedvest, Ceglédi Piroskát (a két utolsóval óvatosan, mer’ aztán lehet magyarázkodni az asszonynak). A gyümölcsnemesítő kertészmérnök által alapított Ceglédi Gyümölcskutató Állomás jogutódja 2011-ben két állami fajtaoltalommal védett kajszival bővítette a kört, szorítson hát mindenki helyet a Nyujto Ferenc emlékének és a Ceglédi napsugárnak.

…és a róla elnevezett kajszi

Ennyi barack után lássuk a búzát, ami amerikaiként van aposztrofálva, tehát némiképp több komlóra és kevesebb élesztőre készülünk. Kellemes, enyhén ködös aranyszín, viszonylag gyorsan apadó, ám maradékában kitartó, puha, krémes hab. Illata csábítóan és nyálcsorgatóan gyümölcsös, a háttérben decens savanykásság. A korty sima, selymes, az eleje barackosan édes. Középtájt még mindig a gyümölcs a mérvadó, bár az édes vonal egyre gyengül, helyét enyhe savanyúk és barackmagos keserűk veszik át. A vége is ilyen, az utóíz ismét édeskés.

Habár az alapsör jellegzetességeit a gyümölcs jócskán elnyomja, mi mégis örültünk a találkozásnak, és szeretettel ajánljuk a kajszi kedvelőinek ezt a sört. Ültessetek fákat, éljenek a Ceglédi kedves óriás Piroskák!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük