771. Kočovný Kozi Pumpkin Kozi Ale

Limitált kiadású, az évszakhoz nem is igazán illeszkedő sört választottunk erre az alkalomra magunknak a Nomád Kecskék felhozatalából, de bőven és jólesően vagyunk annyira nonkonformisták, hogy az ilyesmivel egyáltalán ne törődjünk. A Pumpkin Kozi Ale, mint a neve is mutatja, egy sütőtökkel és egyéb fűszerekkel ízesített, ebből adódóan inkább a hűvösebb napokra szánt és kigondolt főzet. Emeltebb alkoholtartalma (6.8) is a zord október végi szélviharok ellen vértezné fel az embert, ám szerencsére igen élénk képzeletünk máris jeges esőcseppeket arcunkba masszírozó őszi orkánt vizionál az ablakon kívülre, így hát minden akadály elhárult, nyugodt szívvel bontunk. Amíg sörünk szellőzik és nekilát illatanyagait a légtérbe eregetni, mi ejtünk pár szót a tökfélékről, már csak azért is, mert Kočovný-ék nem akármilyen árokparti pudvás példányt pakoltak a főzetbe, hanem a sütőtökök Rolls-Royce-át, a Hokkaido-t használták. A tök háziasítása nagyjából tízezer esztendeje kezdődött Közép-Amerikában, de hogy miért, azt nem tudjuk pontosan. A vad tökfélék ugyanis nemhogy az ehetetlenség határait súrolóan keserűek, hanem mérgezőek is a bennük lévő Cucurbitacin nevű anyag miatt. Napjainkban sem árt az óvatosság, a dísztökök fogyasztása garantálja a heveny rosszullétet, hányást, hasmenést, hajhullást, a körülmények és egyéb tényezők szélsőségesen szerencsétlen összjátéka esetén akár a halált is. Nem lévén adottak a génsebészet kellékei (az ifjú Einstein is csak 1988-ban tudta kettéhasítani egy hidegvágóval az elektronhéjakat, feltalálni a rock&rollt, habot csinálni a sörnek és összejönni Marie Curie-vel) a nemesítés évszázadokon át húzódott, s bár a mezoamerikai őslakosoknak rengeteg furcsa szokása volt, nem gondolnám, hogy az ilyen hosszú ideig tartó folyamatos okádást emelték volna piedesztálra. Egyes kutatók szerint a tökféléket inkább használati tárgyakként való alkalmazhatóságuk miatt nemesítették. Komplett étkészleteket, tárolóedényeket faragtak belőlük, a halászok is megpróbáltak a toxikus elemek segítségével sikeresebbek lenni. Aztán a tökök nekifogtak az édesedésnek (részben a véletlennek, részben a tudatos szelekciónak, illetve a Peponapis és a Xenoglossa méhnemzetségeknek köszönhetően, de ezzel itt most megállunk, mert nem végzünk a büdös életbe se), a többi pedig már írott történelem. A sütőtökök egyik változata Japánba vándorolt, ahol vörös kuri -ウ チ キ ク リ- néven impozáns karriert futott be, ennek egyik alfaja a Hokkaido. Nálunk is terem, május közepén érdemes vetni 2cm mély, egymástól 150 x 100 cm távolságra lévő bokrokba, a vetőmag ára cca. 250 HUF/csomag, nincs mit, örülök, hogy segíthettem. A Hokkaido héja sötét naracssárga és ehető is, húsa édes, enyhe diós felhangokkal.

A gyönyörű, sötét borostyán színű, vaskos, tömött, halványbézs habbal bíró sör közben szabadon engedte aromáit, az édeskés, sülttökös, halványan fahéjas-mazsolás-gyömbéres illat szépen betölti a teret, a háttérben sejtelmesen lapuló alkohol csak még izgalmasabbá teszi a dolgot. A korty eleje mézeskalácsos, a fűszerek és a méz szinte tökéletes illúziót szállítanak. Ezt követően a Sládek gyümölcsös keserűi érkeznek, a grapefruit viszi a prímet, majd ismét egy édesebb, tökös szakasz következik, ahol már az alkohol is bontogatni kezdi a szárnyait. A vége kesernyés, az utóíz gesztenyés. Testes, de nem túlsúlyos sör (15 B°), kerek, fűszeres kortyokkal. A benne lévő alkohol szépen melegít, ezzel a sörrel egy viszonylag barátságtalan hófúvásban sem esnénk kétségbe.

Végezetül pedig ezzel a sörrel (is) kívánunk kedves Szabolcs barátunknak boldog születésnapot. Virágozzanak az ő tökei még hosszú évtizedekig.