848. Cobolis Kámen Osudu

Szemmel alig követhető sebességgel cikázunk Csehország térképén, ismét Prágába teleportálunk, annak is északi területére, a Kobylisy nevű városrészbe. A már ismert és megszokott metódus szerint valaha Kobylisy (Cobolicz) is önálló településként vegetált, első írásos formában történő említése 1297 júliusára esik, amikor macskástul-egerestül odaajándékozták egy sógor/koma/jóbarát nemesnek. Nincs új a Nap alatt. 1643-tól tekinthető Prága részének, déli szomszédja Libeň, s erre már minden tisztességes bibliofil felkapja a fejét. A vidék békés volt, tempós és nyugodt, a fű-fa-virág-szántóföld-gyümölcsös témakört csak néhány téglagyár és gőzmalom dobta fel, már amennyire tudta. A második világháború azonban itt is ronda dolgokat művelt. Reinhard Tristan Eugen Heydrich SS-Obergruppenführert ugyanis (aki óvatosan fogalmazva is az egyik legsötétebb lelkű elitnáci volt, ő alapította meg az SD-t [Sicherheitsdienst], a Párt biztonsági szolgálatát, szorgosan tevékenykedett a kristályéjszaka eseményeinek szervezésében, irányította az Einsatzgruppen keleti fronton végrehajtott mészárlásait. A wannseei konferencia vezetőjeként pedig kijelentette, hogy a zsidókérdést az SS fogja megoldani → Endlösung) az Anthropoid hadművelet keretein belül Kobylisy és Libeň határán sikerült kiiktatni a képből a csehszlovák hadsereg ejtőernyőseinek.

RTEH és a támadás során amortizálódott gépjármű

Heydrich a helyszínről még elmenekült, de néhány nap múlva a kórházban meghalt. A németek bosszúhadjáratot indítottak (ez volt a második Heydrichiáda, az első az Obergruppenführer birodalmi protektor-helyettesnek történt kinevezése utánra datálható), melynek során Lidice és Ležáky falvak férfi lakosságát agyonlőtték, a többieket deportálták, a házakat lerombolták. Kobylisy lőterén 1942 május 30. és július 3-a között 530 embert végeztek ki. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de bőven 1500 fölöttire becsülik a történészek. Heydrich halála után a nácik a Sobiborban, Treblinkában és Belzecben felépített és beüzemelt megsemmisítő táborok műveletsorozatát Einsatz Reinhardt kódnévvel látták el.

De félre most a múlt komor történeteivel, ma este már csak a sörünk legyen sötét. A Pivovar Ládví Cobolis egy étteremmel, sörözővel, pékséggel, kávézóval kombinált vállalkozás, mely 2018 óta működik, főzőmesterük Pavel Palouš. Széles palettával dolgoznak, szinte minden típusban kipróbálják magukat a DIPA-tól kezdve a RIS-on át a BW-ig. Nekünk most egy oatmeal stout-hoz van szerencsénk, ami Kámen Osudu néven fut, ami (ha jól tippelünk) valami olyasmit jelent, hogy „a sors köve”(a címkén olvasható Falias szó miatt meglehetősen magabiztosan állíthatjuk, hogy ennek az óír/skót/gael mitológiához van köze, pontosabban a Koronázási, avagy Végzet Köveként ismert műtárgyhoz, de összefuthatunk vele An Lia Fàil, Stane o Scuin, esetleg clach-na-cinneamhain néven is. Még a Tuatha Dé Danann cipelte magával anno dacumál, de erről majd máskor).

A kő 1996-ban került vissza a westminsteri apátságból a skótokhoz, akik nagyon örülnek, és alig várják, hogy valakin jól végigvághassanak azokkal a botokkal

A nem titkolt cél az volt, hogy egy lazább szerkezetű, könnyedebb, vehemensebben fogyasztható stout kerüljön az asztalra, ezért a test is vékonyabb (10 B°), az alkohol is visszafogottnak mondható a maga 4%-ával. Kinézetre hozza a szokott formát, a sötétbarna sör tetején nem túl izmos, halványan bézs hab üldögél kitartóan. A várt pörkölt, kávés alapmotívum is azonnal jelentkezik az illatban, megtámogatva némi fűszeres-virágos szállal a komlók (Gaia, Willamette) irányából. A korty selymes, simogató, ízvilága pörkölt malátákkal, kávéval, csokoládéval, diófélékkel jelzett, bár kissé vékony, vizeske. A vége gyümölcsösen savanykás, kávésan keserű, picit földes. Nagy lelki nyugalommal jelenthetjük ki, hogy a terv megvalósult, ez a stout valóban könnyedén fogyasztható, ám ennek az ízvilág nem látja igazán kárát. A palack ürültével bárki elzarándokolhat ahhoz a bizonyos kőhöz új királyt választani. Áprilisban.

840. Mad Scientist Chocolate Muerto

Egy stout nem stout alapon haladunk tovább (gondoltam, a nem könnyen kiejthető kezdést megtámogatom kissé a mitsütszkisszűccsel, de ezt a szép, régi, romantikus nyelvtörőt gyomorszájon rúgta az a fránya globalizáció, mert a pillanatnyilag trendi variációja úgy hangzik, hogy „Mit sütsz kis szűcs? Tán sós szusi szószos sült húst sütsz kis szűcs?” Ezért hagyom inkább a fenébe, a szusi csak maszatolná a képet, nem abba az irányba indulunk), a Mad Scientist segítségével mexikói villámlátogatáson veszünk részt, természetesen inkább csak hangulatilag. Tesszük ezt a Chocolate Muerto nevű Mexican hot chocolate milk stout-juk segítségével, melyből immáron a harmadik batch kering kereskedelmi forgalomban (az első kiadás 2019 novemberében jelentkezett, még 8%-os alkohollal). A hagyományos összetevőkön kívül zabpehely, laktóz, kakaóbab, chili és fahéj szerepel a receptúrában, s mivel nagy rajongói vagyunk a csípős ízeknek, kíváncsian várjuk az élményt. Ki is töltjük, hadd levegőzzön és melegedjen nyugodtan, addig körbejárjuk kicsit a dobozt díszítő Nuestra Señora de la Santa Muerte kultuszát, amit illik nem összekeverni San La Muerte tiszteletével. Utóbbi Paraguayban és Argentínában dívik leginkább.

Áhítat. Ne zavarjuk

A mi női istenségünk a mexikói népi hiedelemvilág és a katolikus egyház által közvetített tanok keveréke, aki a halált személyesíti meg első körben, de gyógyít, vezérel, irányít és véd is. Alakjában és megjelenésében Máriát (az üdvözülés lehetősége, a test mulandósága) ötvözi az azték Mictēcacihuātl istennővel, akit gyakran ábrázoltak nyúzott állapotban, kitátott szájjal, hiszen az ő feladata volt reggelenként a csillagok elnyelése (az ő férje Mictlāntēcutli, az egyik főisten, rendezvényein a hívők időnként egymást is megkóstolták).

Az isteni pár fogadja Oxomocot és Cipactonalt, akik az azték kultúrában nagyjából a mi Ádámunk és Évánk szerepét töltötték be, illetve másodállásban az éjszaka, az asztrológia és a naptár istenei voltak

A női alak díszes öltözete, az ékszerek és a festés a hívságokra, a mulandóságra utal, míg a koponya és a csontok a földi élet elkerülhetetlen végét szimbolizálják. A hagyományos értelemben vett szentekkel szemben a Vékony Asszony konkrét, időnként meglehetősen profán kívánságok teljesítésére is rávehető. Anyagi jólét biztosítása, hosszú, egészséges élet tálcán történő szállítása, illetve a kényelmetlen és kellemetlen alakok eltüntetése egyaránt szerepelhet a repertoárban. Védőszentként funkcionál többek között a homo- és transzszexuálisok, a prostituáltak, a szegények, a drogkereskedők, valamint a rendőrök és a biciklis futárok esetében, akikre rá is fér az isteni gondviselés. A katolikus egyház nem igazán szimpatizál a kultusszal, eszében sincs kanonizálni azt, sőt, vad lobbitevékenységet végez a megfelelő hatalmi szerveknél. 2005-ben a kormány törölte a Mexikói-Amerikai Tradicionális Katolikus Egyház néven futó egyesület regisztrációját, 2016-ban pedig Ferenc pápa is megostorozta őket egy picit verbálisan. Summa summárum: a hit és az Árnyak Hölgye él és virul az illegalitásban, mit sem törődve az eltörlését célzó próbálkozásokkal. Mi inkább abban reménykedünk, hogy sörünk is lesz annyira árnyalt, összetett és csípős, mint a vázolt szituáció.

Ismét szép sötét sörünk van, még a mellettünk pislákoló gyertya direkt fénye sem akar átvándorolni rajta, csak néhány kósza, mélybíbor villanásra futja az erejéből. Habja drapp, krémes, tartós. Illatából néhány rövidke másodpercre a paprika mutatja meg magát, majd csokoládés, fahéjas, szárított gyümölcsös kavalkád következik. A korty selymes, testes, olajos hatású, simulékony. Eleje kifejezetten és csokoládésan édes, majd hirtelen beköszön a chili, amiből egészen tisztességes mennyiség került bele, de nem poéngyilkos módon. A vége is csípős, ám itt már lassan megjelennek a pörkölt, kávés keserűk, amik az utóízben egy kis maradék csokoládéval keverednek kellemesen. A 7%-nyi alkohol nyugodt tempóban fejti ki és érezteti hatását, megfelelő mértékben lazítva fel a péntek este szövetét. Szagolgatós, forgatós, ízlelgetős, lassú sör, gazdag, élménydús és csípős ízvilággal. Nem akarnék vele napi szinten összefutni, de a Señora-val is elegendő egyszer találkozni ahhoz, hogy megváltozzon az ember élete.

Egy villámrandevú esetleg? Hmmm? Valaki?

839. SteamCraft Dark Steam

Egy és egynegyed esztendeje járt nálunk a bajai szent őrült (önmagát definiálja így, ezért használom én is bátran ezt az állandósult jelzős szerkezetet), JrGocsál, akinek a pécsi illetőségű SteamCraft Brewery söreit köszönhetjük. A hétvégén ismét errefelé vezetett az útja, beugrott hát a felgyülemlett göngyölegért. Az elmúlt időszakban csak még szentebb és még őrültebb lett, tekintélyes lég- és raktérrel rendelkező gépjárműve már csurig volt pakolva palackokkal, az általunk őrzötteket már csak némi ügyeskedéssel sikerült a többi közé passzírozni. Elmondása szerint hatezernél is több sörösüveg várja már a bázison, ami elképesztő és döbbenetes mennyiség, de még elképesztőbb és még döbbenetesebb a tény, hogy ezért senki sem akarja heti szinten szétrúgni valamely szervrendszerét. Ezzel nem azt kívánnánk sugallni, miszerint valami észak-koreai mintára épült terrorisztikus kapcsolatrendszerben tengetnénk sanyarú hétköznapjainkat (és kilátástalan, reménytelen hétvégéinket), ám tény, hogy kaptunk mi már szemöldökráncolást hatvan üvegért is. A hatezer példányért várható retorziók gondolati síkon történő felvázolásakor egyébként igen termékeny fantáziánk az ősi, zsigeri szinten jelentkező rettegés miatt egyszerűen lefagy, s csak bámulunk magunk elé, mint őzike a reflektorfénybe, sőt, nekünk még a szánk is lefittyed.

Oké, ez egy szarvas. Viszont kicsit lefittyed

Tudatunk legmélyebb rétegeiből, ahová személyiségünk a túlélés érdekében visszahúzódott, egyértelmű jelzések érkeznek, miszerint ebből az állapotból csak és kizárólag a SteamCraft Dark Steam fedőnevű stout-ja tud bennünket kirángatni, ezért már birkózunk is a kupakkal csapolt példányunk PET-palackjának tetején.

Kitöltve éjfekete, direkt fényben is csak módjával világosodó sör kerül pohárba, tetején dús, krémes, tömött, kitartó bézs habbal. Jól kidolgozottan kávés, egy kis étcsokoládéval megtámogatott, a háttérben kissé földes illatkompozíció kényezteti a szaglóhámot. A korty selymes, teszi a dolgát a zabpehely, alacsony szénsavtartalmú, a rövidke kakaós-csokoládés kezdés után a Carafa egyes és hármas típusa tart bemutatót abból, milyen is az, amikor egy malátát rendesen megpörkölnek. A vezérfonalat húzó kávés jegyeknek a Magnum savjai kontráznak, a Chinook pedig tovább árnyalja a képet gyantás-fenyős ízvilágával. A 41-es IBU-érték már kissé az Extra Stout-ok irányába kacsintgat, de mi nem bánjuk, az 5.9-es alkohol pedig szépen becsomagolt, tarkót simogató ajándék kedd estére. Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív alapon a melléképület egyik sarkából máris kihajigáltuk a felgyülemlett rengeteg szirszart, hogy legyen helye a dobozoknak, amikbe – dacolva a mindenféle szögben összehúzott szemöldökökkel – máris nekilátunk az újabb szállítmány gyűjtésének, mert ha a szent őrült legközelebb is ilyen korrekt sörrel fejezi ki háláját, az megér némi kockázatot.

829. Horizont Morning Joe

December hetedikének reménytelenül sivár, szürkésbarna, barátságtalan és nyirkos reggelén a Mikulás borzalmas, szaggatva hasogató fejfájással ébredt. Percekig bámulta a plafont, félt megmozdítani bármilyét is, s azon gondolkozott, érdemes-e felkelni. Meg úgy egyáltalán: érdemes-e tovább csinálni ezt az egészet. Már az elmúlt néhány évszázad is sokat kivett belőle, de az ezredforduló óta sokkal sz@rabb lett a helyzet. A demográfiai mutatók eszetlenül meredek szögben emelkednek, lassan már nyolcmilliárd tróger tapossa ezt a nyomorult sárgolyót. Az idén 638 millió rohadt kölyökhöz kellett volna odaérnie, nem is beszélve a debil, infantilis felnőttekről, akiknek az értelmi szintje megrekedt valahol a PET-palackok és a barnamoszatok között. Hát nem. Elég volt. Szakadjon bele ebbe az, akinek két édesanyja van, s az egyik azokból is Béla. Negyedelte a dolgot, egy részét odadobta a manóknak (itt melóznak ezer éve, csak összeszedtek már egy kis önállóságot baz+), a másik adagot megkapta az UNICEF, a harmadikat meg eladta a finneknek, akik vigyorogva kifizették a jelképesnek is mondható 1€/kölök árat, hiszen ezidáig többszörösen is véresre keresték magukat a Joulupukki-brand segítségével. Az a szűk százhatvanmillió meg majd jó lesz még valamire. A maradékot gyorsan lezavarta, majd némi alkohol és a krampuszlányok társaságában elvonult. Utóbbiak viszont hiába vonaglottak kéjesen, hiába műveltek magukkal és egymással olyasféle kérdőjeles dolgokat, amitől egy kelet-közép-európai politikus vöröslő fejjel, szemlesütve makogna valamit a bajszába a szittya morálról, a Mikulás csak üldögélt a kandalló előtt egy üvegnyi töménnyel, s bámulta a lángokat. Végül elzavarta a nőstényeket, hogy jöjjenek vissza reggel, ő pedig lefeküdt aludni. Most pedig itt hever hanyatt, de a várva várt BMW (Big Morning Wood, a.k.a. – glory, – tent, – dew, – missile, nocturnal penile tumescence [NPT], bindweed, convulvulus, sausage sunrise, angry rooster, Morrabrød, Full Sequoia, Frümola, madera de mañana, Crusty Panda, slumber lumber, breakfast dagger, gnarly boner, gnarbo → Greta Gnarbo, ranní erekce, ranní trčka, stavjaňa, usw.) bizony érdeklődés hiányában ma (is) elmaradt, ezért még rosszabb kedvvel csoszogott a vizesblokk felé. Ráadásul az elmélyült pisálás/vakarózás kombó alatt megszólalt a fejében a régi nagy sláger: Hey Joe! Kezedben a fegyverrel, mondd, hova mész? Nem kell mondanunk, hogy ez sem tett jót az önbecsülésének, s már azon töprengett, melyik módszerrel hagyja itt ezt a siralomvölgyet, amikor megpillantott a konyhaasztalon egy doboz sört. – Morning Joe. Ez szórakozik velem baz+, vágom is kifele – gondolta, de aztán mégis inkább kibontotta.

Sötétbarna, direkt fényben mahagónivörös villanásokkal dolgozó sör került a pohárba, vékony, ám kitartó, drapp habbal. Illatában egyértelműen a kávé dominál némi nyálcsorgató, virágosan édeskés, citrusos-bergamottos kiegészítéssel, ami simán lehet az etióp származású Reko kávé hozadéka is. Az oatmeal alapnak köszönhetően a korty rendkívül lágy, selymes és krémes, a szénsavak is visszafogottak, érzetre valóban egy óvatos reggeli italra hajaz. Ízvilága a jól pörkölt kávéé, itt-ott finoman kakaós jegyekkel, karamellásan édeskés foltokkal. A vége száraz, földesen savanykás. Alkohol 6%, IBU 35, B°16.

A Mikulás kortyról kortyra jobban érezte magát, a második pohár után már könnyedén legyintve küldte el hajnali problémáit a szürkepenészes, hónaljmankós p*csába, s azon kezdett meditálni, hogy vajon az etióp mursi törzsnél, ahol a nők azokkal a hatalmas fa korongokkal tágítják és nyújtják az alsó ajkukat, ott mi lehet a neve a morning wood-nak?

791-792. Auchan Vidám Vadkan és The Beertailor Pineapple

Vili, az általában Vidám Vadkan szomorúan gubbasztott az erdő lepukkant becsületsüllyesztőjének visszafogottan ragacsos pultjánál. Időnként fájdalmas pofával belekortyolt az előtte álldogáló pohárban lévő gyanús, sörszínű löttybe, köpött egy hegyeset, aztán tovább fixírozta a pult erezetét. Hirtelen megnyikkant az ajtó, s Sziszif@sz, a katasztlofálisz beszédhibákkal küszdő físziszikló cusszant be a klimóba.

– Szefassz Filikém! Hát te miélt fagy ilyen búfalb@sszott? – kéldezte fidám figyollal a pofáján.

– Szevasz. Önértékelési válságban vagyok – válaszolt Vili.

– Asz meg mi a f@szom?

– Depresszió.

– Aha. Még eszt szem éltem, de mál legalább ki tudom mondani. Magyalászd el egy kicit bőfebben, ész köszben híjjá’ má’ meg egy szölle! – kérte a cikló. Izé…szikló.

– Az van – kezdte Vili, s közben intett a csaposnak -, hogy nem az vagyok, aki vagyok. Illetve nem az, akinek lennem kellene. Még kevésbé, ami lenni szerettem volna.

– Aha – mondta megint Sziszif@sz, sz köszben belebugybolékolt a szölbe, mel’ mál moszt szem éltett egy kulfa szót szem asz egészből, de nagyon plofi volt abban, hogy eszt palásztolni tudja. Meg asztán esz folt asz egyik kedfenc kifejeszésze, melt nem folt benne egyetlen számála ploblémász hang szem.

– Szar dolog ez, Sziszif@sz. Éldegélsz vidáman, egyenes derékkal, has be, mell ki, mert mégiscsak egy stout vagy, pláne imperial, rád is van firkálva baz+, oszt’ egyszer csak becsapódik fél marék fekália a ventillátorba. „Méghogy stout! Meg imperial! Hogynepersze.” Ilyeneket sutyorognak a hátad mögött, s közben vigyorognak, mint tót a hugyos körtére. „Mer’ alapjába’ véve rendesen összerakott jószág ez, barátságosan sötétbarna, még a habja is drappos kicsit. Illatában is hozza az ilyenkor várható édeskés, enyhén kávésra pörkölt malátákat azzal a csipetnyi savanykássággal, a korty is viszonylag kerekded, jön a kávé itt is doszt, nadehogy stout? Horribile dictu: imperial?? Jó lesz ez egy aránylag iható barna ale-nek is. ” És kész, ennyi, el vagy intézve.

– Hmmm…- hallatszott a hüllő ilányából, melt az előbb fászolt okok miatt eszt a nyelf fonológiai lendszelébe altikulálatlan állapotban lészlegeszen beilleszkedett indulatszót isz előszen szelette. – Asz öleg szölszabó szelebuldi menyeckéjének, Ananász asszonyszágnak isz haszonló nyafalyája fan – mondta asztán. Ő sze tudta filágéletébe sze eldönteni magálól, hogy kicoda-micoda. Amelikai lágel asszal a bloméliaféléfel összekutyulfa? Ennél jófal kefeszebbél isz akasztottak föl mál tisztesszégesz embeleket, bál Ananász asszonyszágot én aszélt megkímélném, olyan cábítóan édeszkész a szentem. Sz milyen lédúsz! Ha egyszel ketteszben tudnék maladni vele, bebiszonyítanám, mennyile fagyok használható, mint fallikusz szimbólum.

De ezeket Sziszif@sz már csak az üres kocsmának monologizálta, mert Vili közben már elegáns lendülettel, nyálcsorgatva, félkeményen csörtetett a gyümölcsös irányába.

774. Kočovný Kozi Imperial Kozi Russian Stout

Ismét egy nagy klasszikusnak örvendezhetünk szerény hajlékunkban, illetve a könnyű, nyáreleji szellő által tornáztatott fűzfák alatt a kertben. Tegnap volt fűnyírás, ezért az egyébként is agresszív köcsög kis tücskök a szokásosnál is harsányabban k*rvaanyáznak körülöttünk. Ezt mi egy darabig elnéző, némiképp fensőséges mosollyal hallgatjuk, majd a drámai tetőpontot a másodperc törtrésze alatt a vérbe gyalázva teátrális mozdulattal leteszünk a fűre egy flakon rovarirtót. Percnyi néma csendet követően jóval visszafogottabban indul újra a pusmogás, mi pedig tudjuk, hogy ismét győztünk.

Az Imperial Stout-ról, mint sörtípusról esett már szó itt a blogon több alkalommal is, ám az ismétlés sosem árt, elő a dióhéjjal. A porter és a stout típusok pontosan nem meghatározható időpontban történt szétválása után (mely szétválás korántsem nevezhető katartikusnak vagy markánsnak) utóbbi gyorsan különböző altípusokkal vette körül magát, mint például az Oatmeal, a Milk, a Sweet és az Imperial, nem is beszélve az Oyster-ről. Imperialt először (közmegegyezés szerint) a londoni Thrale’s Anchor Brewery készített, legillusztrisabb vevőjük pedig maga az orosz cári udvar volt, élén II. (Nagy) Katalinnal, minden oroszok császárnőjével (Императрица Всероссійская). Később a főzde tulajdonost váltott, a külkereskedelmi kapcsolatok ápolását pedig Albert von Le Coq mester vállalta magára két közép-ázsiai régészkirándulás között. Hogy neki volt-e bármiféle köze a kecskékhez, azt nem tudjuk, Közép-Ázsia nem a szomszédban van, messziről jött ember azt mond, amit akar. A cárnő szexuális étvágyával kapcsolatos gonosz pletykák ismeretében pedig magunk is komolytalan dolognak tartjuk ezt a kecskés vonalat, hiszen ki kínlódna ezzel a jószággal, ha választhatja a lovat is? A mi sörünk esetében eme ártatlan kérődző csak a főzde nevében fordul elő, ezért nagy nyugalommal és kedvvel pattintjuk le a kupakot. Nagyon sötét, feketébe hajlóan barna, átlátszatlan sör kerül a pohárba. Bézs habja formás, de rövid életű. Illata pörkölt malátás, kávés, kissé borosan savanykás, összetett, de tán picit bátortalan. Az alkohol is érezhető, de nem nyers, a kávés jegyekkel fonódik össze. A korty eleje erősen pörkölt, kávés, keserűcsokis, az itt is használt Sládek ez alkalommal nem rúg labdába. A típusnál gyakori aszalt gyümölcsök intenzitása szintúgy nagyon alacsony, a közepesen pörkölt kávé jelöli ki a fő csapásirányt. A korty testesnek mondható (17 °B), sima, bársonyos, szénsav csak mutatóba. A vége száraz, kávésan keserű, alkoholos. Annak ellenére, hogy némiképp keveselltük a 30-as IBU-t és pofátlan módon a 7,8-as alkoholt is, összességében egy kellemes, hétköznapi, kategóriáján belül közepes sört ihattunk, melynek segítségével az újult erőre kapó kora esti tücsökzörgésben megpróbálhatjuk elképzelni, milyen is lehetett, amikor Katalin le akarta magáról dobni a lovat.