lager – Oldal 4 – Porból lettem, sörré leszek

851-852. Oasis Blond Hostess és Cherry Lv.

Az Oasis Brewery polcon lapító maradék két sörét tesszük/vesszük most egy kalap alá, mert ez jóval kifinomultabban hangzik, mintha bejelentettük volna, hogy velük kezdjük péntek esti alkoholtúránkat. A főzdéről azt már tudjuk, hogy Kiskunhalason tevékenykednek, mely város szintúgy otthont ad a HopFanatic-nak is, egészen érdekes és örömteli szituációt teremtve ezzel. Az Oasis 2020-ban startolt szép lendülettel, technológiai felszereltségüknek köszönhetően évente akár 500.000 liter sört is elő tudnak állítani, ami megsüvegelendő teljesítmény egy kisüzemtől. Szükség is lehet ekkora volumenre, a földrajzi elhelyezkedésből adódó sajátosságok miatt szegény kipcsak leszármazottak egész nap nyelik a port, amit esténként valamivel le kell öblíteni. Jelenleg nyolcféle sört készítenek, ebből a DIPA-t már tárgyaltuk, most a láger és a meggyes búza van soron. Ezeken kívül szerepel még a kínálatban IPA, APA, NEIPA, porter, és egy áfonyás láger is, alkalmasint nem fogunk habozni, ha beszerzésükről lesz szó. A Blond Hostess címkegrafikája (melynek vonalvezetése és kidolgozása nagyon ismerős, de még nem jöttem rá, honnét) a régi, jól bevált „adjunk el bármit is nagymellű szőke nővel” irányelvet követi, mely ellen nekünk bunkó hímsoviniszta disznóként semmi kifogásunk sincs. Az, hogy a palack, mint hétköznapi használati tárgy, esetünkben éppen buzgón és lelkesen ejakuláló fallikus szimbólummá avanzsál, már csak hab a tortán. Illetve a sörön. A „Megélni és élvezni” jelmondat tökéletes záróköve a tematikának, ennél több már jóval kevesebb lenne.

**Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij üzeni, hogy a hölgy menetiránynak háttal ül**

Kitöltve a mi Hostessünk teljesen megszokott és átlagos képet mutat, a világos aranyszín sör tetején közepes, finom szerkezetű, tartós hab üldögél. Illata sem tér el az elvárhatótól, bár a malátás édesség mögött egy picit mintha hangsúlyosabb lenne az élesztő. A korty közepesen testes tizenkettes, a maláták után jó ütemben érkező komlókkal sincs gond (IBU 21), de az illatnál jelentkező élesztős vonal itt már szinte zavaróan erős. Egy kidolgozott ászoksörnél nem volna szabad ennyire erőszakosnak lennie, ezen a ponton még lehetne csiszolni a receptúrán, vagy a készítési folyamat metódusán. Ettől eltekintve egy könnyen iható, 5%-os alkoholtartalmú ivósörről beszélhetünk.

A Cherry Lv. (Lóvé? Love? Leva? Láva?) egy búzás alapokon nyugvó meggyes sör, melynek az információk szerinti 30%-os gyümölcstartalmához a gyártó az „egyik legzamatosabb Magyar meggyfajtát”, illetve az ebből készült koncentrátumot választotta. Hogy ez melyik lehet, illetőleg mi indokolja a meglepetésszerű nagy kezdőbetűt a mondat közepén, arra jótékony homály borul. A címkén a hostess hölgy a típushoz elvárhatóan megvörösödött hajilag, szexi Pirosszka-cosplayt öltött magára, aki a harisnyakötője alá rejtett sörnyitótól eltekintve fegyvertelenül ugrabugrál a szépmama házikója felé, erősen reménykedve abban, hogy a következő kanyarban elé ugrik a Nagy Lompos.

**Úgy tűnik, farkasnak lenni sem mindig fáklyásmenet**

Klasszikus meggysörös megjelenés, halványan rózsaszín, közepesen tartós habbal. Az ígért bajor búzás jegyekre hiába vártunk, ez alkalommal a meggynél is inkább a gyümölcs édessége került előtérbe, kissé tán túlzott módon, de geilnek azért nem mondhatóan. Alkohol 3,8%, B°14, laza nyári strandampulla.

Ezek után pedig előkotrunk még egy-két péntek esti sört, meditálunk egy jóízűt a világ fehérfolyásán, majd elalvás előtt gyorsan összedobunk fejben egy szkeccset, ahol a Pirosszka ruháján beakadt zippzárt egy blond hostess próbálja meglazítani. Sikerrel.

847. Moravia Mendelbier

Visszaandalgunk Brnoba, annak is Medlánky nevű városrészébe, ami 1919-ben szűnt meg önálló településnek lenni. Az elnevezés gyökereit etimológiai szempontból a „lassan folyó víz” kifejezés környékén érdemes keresgélni, hasonlóképpen az innen néhány kilométerre fekvő Bystrc városrész nevének eredete a „gyorsan folyó víz” analógiája. Brnohoz történő csatolása utóbbinak csak 1960-ban volt esedékes, tehát ebből a szempontból ismét a lassú víz mosott partot. Főzdénk jogelődje 1894-ben kezdett üzemelni a Kotlářská és a Dřevařská utca sarkán, négy év múlva pedig felvette az Akciová společnost Moravia nevet. Brno második legnagyobb főzdéjévé küzdötte fel magát, de aztán a harmincas évek gazdasági válsága nem kímélte a szimpatikus utcasarkokat sem, a termelés leállt. A Pivovar Moravia még ezen a helyen alakult újjá 2016-ban, de rövid idő teltével nagyobb helyre költöztek, átcuccoltak Medlánkyba, ahol 2020 óta közösen működnek a Pivovar Lucky Bastard-dal. Pillanatnyilag úgy tizenöt fajta sörük van, közülük nekünk most a brno-i Mendel Egyetem hivatalos sörét, egy tizenkettes, rozsmalátával készült ászoksört van szerencsénk kóstolni.

**A kép és a szöveg közötti hangsúlyozottan látszólagos ellentmondásra a post scriptumban térünk ki**

Az egyetem névadójáról mindenki hallott már, nem nagyon van ember, akinek az iskolában ne irányult volna az ég felé a tekintete, s ne nyíltak volna ajkai néma fohászra, amikor a sárga gömbölyű, illetve zöld ráncos borsószemeket mutogatták neki (nem is beszélve a hosszú/rövid szár, a piros/fehér virágszín, avagy a domború/befűződött hüvelytermés problémaköréről). Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, hogy a „homozigóta” kifejezés nem azt jelenti, amire mi gondoltunk akkor, amikor a hülye haverunkat illettük vele, de aztán legszebb álmunkból ébresztve is fújtuk, hogy haeltérőgenotípusúhomozigótaszülőketkeresztezünkazelsőutódnemzedékbenaszülőitulajdonságoknemolvadnakösszehanemeztanemzedékettovábbkeresztezveváltozatlanulmegjelennekamásodikutódnemzedékbenámen. Az ámen már csak azért is helytálló a végén, mert Mendel a brno-i Szent Tamás-kolostorban funkcionált, mint Ágoston-rendi szerzetes.

**Mendel gázol a borsóban, felkészül van Gogh**

A Moravia Mendelbier receptje az egyetemen végzett sörmesternek és oktatójának közös kreálmánya, melyet aztán a rektor tartott (lassú) keresztvíz alá.

Kitöltve homályos, tompa aranyszínt mutat, a rozs és a szűretlenség miatt lassan mozgó üledékkel. Habja átlagos, viszonylag gyorsan apad, de egy vékony réteg hosszú ideig kitart. Illata kesernyés, fűszeres, az echte cseh komlók (Saaz és Premiant) nem hazudtolják meg magukat. A korty telt, kerek, rövid gabonás édességgel nyit, ami a rozsnak köszönhetően igen karakteres, majd a komlók veszik át az irányítást, s bár az IBU-érték mindössze 30, azt kell mondjuk, vaskézzel tartják a gyeplőt. Magabiztosan irányítanak a korty végéig, még az utóíz is az övék, igaz, ott már szelídebb húrokat pengetnek. Az ötös alkohol a 0,75-ös kiszereléssel párosítva nagyszerűen üzemel.

Örömmel ürítjük hát palackunkat Mendel mester emlékére, nemkülönben a születésnapját ünneplő Jánoki Ferenc egészségére, akinek – ha beindul a szezon – kazalnyi domináns és recesszív árnyalatban pompázó borsóvirágot küldünk, amennyiben igényli. De ha nem, akkor is.

P.S.: egyik éles szemű és rendkívül kidolgozott kritikai érzékkel rendelkező olvasónk (Papdi Richárd, ki más?) felhívta figyelmünket arra a tényre, hogy az írásban említett utcák párhuzamosak, ezért nem lehet sarkuk. Valóban, a klasszikus euklideszi geometriát véve alapul ez lehet így, de az affin, pláne a projektív geometria hívei már ráncolnák a szemöldöküket. Ha pedig azt vesszük, hogy a két utca közötti tömb egésze alkotta a főzdét, akkor rögtön négy sarkunk is lesz, hurrá! Felfogható a dolog úgy is, hogy a blog ismét feláldozta az objektív valóságképet egy könnyed és meghitt szókép oltárán, de ilyen téren úgy tűnik, javíthatatlanok vagyunk. Mindenesetre most szólunk, hogy aki egy cseh sörtúrán a Google Maps alkalmazás helyett a porbollettem.hu-t akarja használni, az magára vessen.

846. Libertas Bohemian Strong

Maradunk még a cseheknél, csak közelebb óvatoskodunk a fővároshoz. Prágától keleti irányban, tőle mintegy húsz kilométernyi távolságra található Úvaly (illetve Auwal, Ubal, Unfal, Ouvaly, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt hétszáz esztendőben használt változatok közül). A települést egy 1290-es oklevélben említik először, mint falut, ám tíz év teltével már mezővárosi rangban díszeleg. Mivel fontos kereskedelmi útvonal (a Trstenická stezka, a legfontosabb NY-K irányú út, melyet valószínűleg már Krisztus urunk előtt is használtak) mellett feküdt, fejlődése szép tempót mutatott, több politikai és gazdasági szempontból fontos család is birtokolta. Egyesek szerint itt született Prága első érseke, Arnošt z Pardubic (1297-1364), ám ezt legalább ennyien vitatják. A város meglehetősen ambivalens viszonyt ápol a tűzzel, a huszita háborúktól kezdve 1838-ig vagy tucatnyi alkalommal égett le minimum félig, de inkább jobban. Nem csoda, hogy a helyi önkéntes tűzoltó mozgalom igen izmos és kidolgozott, a jelentkezés már 6 (!) éves kortól engedélyezett és elfogadott.

Aktuális és helyi illetőségű főzdénk, a Libertas hivatalosan 2019-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Lelkes és távolról sem amatőr csapat viszi a hátán a projektet, kik között diplomás sörfőző és közgazdász éppúgy akad, mint kocsmáros, zenész és grafikus. Utóbbi kettőt azért említettük meg külön, hogy amíg a Divokej Bill nevű formáció (melynek vezetője, szövegírója, zeneszerzője a főzdében is érdekelt Vašek Bláha) nótáját hallgatjátok (mely egyébiránt szörnyen szerelmes hangvételű, ennyi azért ide is átcsúszott a Valentin-napról), mi elmesélhessük, ki az az elegáns úriember a palackon.

Szóval a címkén František Ondřej Poupě látható, aki a cseh sörfőzés igen fontos alakja. A XVIII. század második felében elméletben és gyakorlatban is rengeteget tett a sörfőzés-sörgyártás módszereinek tökéletesítéséért. Két alapműnek számító könyv fűződik nevéhez, az elsőt még németül adták ki Die Kunst des Bierbrauens, physisch-chemisch-ökonomisch beschrieben címmel (Prága, 1794), a második már cseh nyelven íródott, s tankönyvként az első ilyen mű volt az országban (Počátkové základního naučení o vaření piva, Olmütz, 1801). Ő volt az első, aki a gyártási folyamat során rendszeresen mérte a hőmérsékletet és a folyadék sűrűségét, melyhez saját fejlesztésű fajsúlymérőt tervezett. Erre manapság már a hőmérsékletet automatikusan kompenzáló digitális refraktométereket használnak, de ha nincs Poupě, akkor tán ez sem lenne. Tisztelegjünk hát mi is az úriember munkássága előtt azzal, hogy kiengedjük a szellemet a palackból.

**František barátunk szobra Brnoban. Kezében az általa kifejlesztett eszköz, melynek egyéb felhasználási lehetőségein töpreng**

A Bohemian Strong pohárba kerülve szép középarany árnyalatot mutat, mely szűretlenségének köszönhetően nem tükrös. Habja dús, vaskos, tömött és tartós. Illatában könnyedén édeskés maláták ugrabugrálnak bohókás virágokkal és leheletnyi citrusossággal karöltve. A korty letisztult, stabil malátaalappal bír, a žateci komlóknak köszönhetően jellegzetesen fűszeres-zöldséges ízvilágú, finoman savanykás csavarral. A pasztőrözést is mellőzték, ebből kifolyólag az ízek szépen és gazdagon rétegződnek. A keserűk jólesően csehesek (IBU 40), Poupě apó berendezése 14%-ot mutat, az alkohol picit emelt, 5.9%. Szezonális főzetről lévén szó, melyet egy-egy fontos esemény alkalmával készítenek, különösen örülünk, hogy eljutott hozzánk. Bearanyozta a kedd esténket, vivát František és Bůh Trstenické stezce žehnej!

845. Němčická Ležák 12°

Irány ismét Csehország, a múltkor említett különvonat egyik tételének származási helye a közelebbi cél. Němčice nad Hanou, illetve Niemtschitz an der Hanna az Olmützi régió Prostějovi járásában fekszik, az északi partján a Haná folyónak, mint ahogy azt a neve is mutatja. A települést 1406-ban említik először, de a közelben lévő régészeti lelőhely tanúbizonysága szerint a gyökerek a Kr.e. 3. századig nyúlnak (a La Tène kultúra középső és késői szakaszának fontos leleteit sikerült feltárni, melyek bizonyítják azt a tételt, hogy a vaskor zökkenőmentesen, különösebb esemény nélkül olvadt bele a népvándorlás korába a kelta expanzió elemeivel együtt).

Bronzérmék Němčice nad Hanouból. A grafika a mediterrán, illetve a helyben előállított bronztárgyak közötti kémiai eltéréseket ábrázolja, melyek alapján egyértelmű, hogy az érmék a kontinens más területeiről származnak

Városi rangot 1563-ban kapott I. Ferdinándtól, mégpedig a környéket akkor magáénak vallható Pernštejn-család kérésére. A Pernštejnek a leggazdagabb és legbefolyásosabb cseh famíliák közé tartoztak a XVI. században, ám az utolsó leszármazott 1631-ben egy, a svédekkel folytatott csetepatéban életét vesztette, így a család kihalt. Vagyonukat a Lobkowiczok örökölték, címerüket pedig némi kiegészítéssel a város. A komor tekintetű bölényfej a monda szerint a család ősének, egy Věňava nevű morva bányásznak jóvoltából került a címerbe. Amikor a derék melós a fárasztó nap végén hazavergődött, kunyhójának ajtaját nyitva találta, a vacsorát pedig felzabálva. Másnap megismétlődött a szégyenletes eset, hősünk pedig úgy döntött, kivesz egy szabadnapot, elrejtőzik, és meglesi, mi történik. Jött is nagy lendülettel az említett tulokforma, a masszív csámcsogásra Věňava beugrott a kunyhóba és egy hirtelen mozdulattal az ajtó egyik fémgyűrűjét áthúzta a jószág orrlyukain. A lehiggadt kérődzőt felvezette a király elé, ahol fejszéjének egyetlen csapásával levágta a fejét. Nem, nem a királynak. A látványos izmozásért az uralkodó földet, nemesi rangot és kilógó nyelvű bölényfejes címert adományozott hősünknek.

**A harcias bányász és áldozata. Dombormű a pardubicei várból**

Ugye a ti torkotok is kiszáradt az izgalmas történettől? Szerencsére van itt egy méretes PET a helyi illetőségű Pivovar Němčice repertoárjából, a nyugalom megőrzése érdekében az etalonnak számító tizenkettes érkezett hozzánk. A 2019-es datálású főzde (melynek kis étterme és bowlingpályája is van) készít még 10-es, 11-es változatokat, valamint akad egy APA 13 és egy IPA Red X 15 elnevezésű söre is. Róluk tán majd legközelebb.

Kitöltve a mi ležákunk szűretlensége miatt kissé ködös aranyszínt mutat, vaskos, tartós, enyhén tört fehér habbal. Illatában cseppnyi mézzel kiegészülő maláták vegyülnek a zöldségesen fűszeres komlókkal. A korty közepesen testes, átlagosan szénsavas, a maláták édessége némiképp moderáltabbnak mondható az átlaghoz képest. Cserébe viszont igen gazdagon komlózott, a picit fás, füves jegyek szép tárházát sorakoztatja fel a keserűk túlpörgetése nélkül (IBU 23). A vége rövid, száraz, az utóíz kesernyés. Jóleső, korrekt cseh pils, a 4.8-as alkohol kifejezetten a csütörtök estékre lett beállítva, így senkinek sem lesz oka karikát fűzni az orrunkba. Hacsak nem kezdünk el csámcsogni.

838. Pražačka

A focihoz, mint olyanhoz nekünk mindig is kissé ambivalens volt a viszonyunk. Gyermekkorunkban, ha kiléptünk a szülői ház kapuján, rögvest egy, az átkozott cucialista tervgazdálkodás által pöpec módon kiépített játszótéren találtuk magunkat (melynek volt egy közlekedési park része is, korrektül felfestett útjelzésekkel, táblákkal, működő és kapcsolgatható [!] jelzőlámpákkal), ahol persze volt focipálya is. A labdakergetés akkortájt olyan automatikusan végzett tevékenység volt, mint a lélegzetvétel. De csak ott, a téren. Amikor a suliban kellett/lehetett ezt a sportot űzni, az már nem volt az igazi. Az ifjonti évek tűntével a foci is kikopott érdeklődésünk pénztárgépszalag hosszúságú listájáról, bár baráti társaságban egy-két (há’-négy) sör mellett szívesen üvöltöztünk mi is, csak előbb furmányosan kifigyeltük, mikor mit kell kiabálni, mert ugyan a szabályokkal nagyjából tisztában voltunk, ám a csapatok kilétével és súlyával sosem. Tudjuk azt is, hogy népszerű és a figyelem fontosabb dolgokról való elterelésére kiválóan alkalmas játék, ismerjük a csapat, futballnemzet, stadionépítés kifejezéseket is, habár bizonyos kontextusban történő használatuktól már akut és vehemens hányingerünk támad. Többek között ezért sem néztünk utána, miért készült eme sporttal fémjelzett limitált kiadás ma esti sörünkből. Biztos valami vb lesz megint (ha már világbajnokság: az megvan, hogy 1969-ben nem csak a magyar csapat vérzett el a selejtezők során, hanem a salvadori és hondurasi is, utóbbiak szinte szó szerint? A salvadoriak az időntúli tizenegyesnek köszönhetően 3:2-re győztek, ám a meccset követő zavargások miatt és ürügyén háború tört ki a két ország között [La guerra del fútbol], mely ugyan csak néhány napig tartott, de több ezer halálos áldozatot követelt. Ráadásul a Közép-amerikai Közös Piac, mint szervezet, összeomlott, mindkét országban éhínség ütötte fel a fejét, újabb ezreknek akasztva a lábujjára dögcédulát. Természetesen El Salvador a következő fordulóban kiesett).

**Művészi – illetőleg annak szánt és gondolt – fotómontázs előző bekezdésünk illusztrálásához**

A Pražačka Rakovníkban készül, Csehország középső régiójában a Tradicní pivovar v Rakovníku mostohagyerekeként, ugyanis a főzde húzómárkája a Bakalář, mely termékcsoportról szintúgy a közeli jövőben tervezünk megnyilvánulni. Ezért a főzdéről most csak dióhéjban annyit árulunk el, hogy alapítását 1454-re teszik, amikor a mi szomorkásan rövid életű V. László királyunk (17 éves korában hagyta itt ezt a siralomvölgyet, a modern orvostudomány vizsgálatai alapján valószínűleg leukémia végzett vele) megerősítette a város mérföldjogát. Az elvileg független gyártó manapság éves szinten cca. 140 ezer hektoliteres termelést tud felmutatni, melynek tetemes részét az oroszok vásárolják meg.

A városról pedig mézesmadzag gyanánt megemlítenénk, hogy 1966-ban itt alakult meg (akkor még Mandragora néven) a Brutus rock-protopunk-reggae formáció, melynek az évtizedek során majd’ ötven tagja volt már. A jelenlegi frontember Alexander „Sáša“ Pleska, aki civilben a Prágai Vegyipari- Műszaki Egyetem környékén is előfordul, merthogy ő fedezte fel/dolgozta ki a bifunkcionalizált folyékony polibutadiének lehetséges előállításának módozatait, akármik is legyenek ezek. Hálistennek Sáša már nyugdíjas, így nyugodtan tud koncentrálni a stage diving problémakörére. Alant pedig Zase pivo című szerzeményüket élvezhetitek.

Hlavu vopřenouvo zeď pisoáru mám/Když tě přivedou tak tě nepoznám…

Sörünk mindezeken túl nem egy nagy durranás, faék egyszerűségű desítka ez valahol 9,7 és 10,5 B° között, négyes alkohollal, 23-as IBU-val. Javára írandó azonban, hogy nem is akar komplikáltabb dolognak látszani ennél. Standard kinézet, laza szerkezet, könnyű ihatóság, a korty utolsó szakaszában hirtelen előugró, néhány másodperc erejéig akár még markánsnak is nevezhető keserűség, aztán lecsengésként halovány édességek.

Nem zuhantunk vele szerelembe, ám ha a jövőben olyféle becsületsüllyesztőbe invitálnak minket kórusban ordítozni, ahol Pražačka van az itallapon, nagyobb lelki nyugalommal fogunk letelepedni a pulthoz.

835. Jarošovský Joža

Elmúlt a henye és nemtörődöm időszak, vége a l’art pour l’art ivászatoknak, mostantól megint meg kell dolgozni a betevő sörért, ám ennek is megvan a maga szépsége. Rámarkolunk ismét vándorbotunkra (a kétértelműségtől és az áthallásoktól ebben az évben sem fogunk lemondani és szabadulni), Morvaországot célozzuk meg, annak is a zlíni kerületét, s meg sem állunk Uherské Hradiště-ig. A németek ugyan Ungarisch Hradisch-nak hívják, ez sem sokkal jobb, mint a cseh variáció, de a történelmi tényezőkkel vastagon megkent város a Magyarhradis, illetve a Magyarvár névre is hallgat. A város alapítását általában II. Přemysl Ottokár neve mellé jegyzik az 1257-es évvel együtt. Hosszú időn keresztül ez volt Morvaország legdélibb városa, kellemetlen közelségben a magyar határhoz (innen ered a neve is, melyet hivatalosan 1587-től használnak).

**A város látképe Jan Willenberg 1593-as fametszetén**

A mi igazságos Mátyásunk meg is próbálkozott egy ostrommal 1470 környékén, de a mostoha időjárás miatt a Morva annyira megvadult, hogy a magyar seregek meglehetősen nyirkos alsóneművel fordítottak hátat az erődítménynek. Néhány év múlva azonban az olmützi békekötés során Mátyás és II. Ulászló rendezik a konfliktust, ezért nemesen metszett orrú uralkodónk belovagolhatott a városba. A lakók hősiességét és hűségét jutalmazandó a város új címert kapott, melyben az említett tulajdonságokat a pajzsot és kardot szorongató lovag személyesíti meg. Humorérzékéről is híres királyunk viszont nem bírta ki, s elegánsan megfricskázta kissé a helyiek orrát, mert a címerben a várkaput felhúzott állapotban ábrázoltatta, jelezvén, hogy azért mégiscsak sikerült neki bejutnia, nedves gatya ide vagy oda.

Uherské Hradiště északkeleti részén található Jarošov, ami 1971 óta a város része, habár tíz évvel ezelőtt megpróbált önálló településsé válni, de nem jött össze a többség. Viszont a sörfőzdét már 1688-ban összegründolták, működött is szépen 1997-ig, akkor viszont rátették a lakatot. A Jarošovský pivovar a régi főzdétől fél kilométernyire készíti söreit 2017 februárja óta. A lelkes vállalkozás büszke az évszázados hagyományokra, a minőségi alapanyagokra és a helyi, kezeletlen vízre, ami egyedi karaktert biztosít söreiknek. Szívesen dolgoznak az eredeti receptek alapján, de bátran vágnak neki az ismeretlennek is. Jelenleg nagyjából tucatnyi sört készítenek, ezekből landolt nálunk kettő, via Richárd Papdi.

Elsőként a Jarošovský Joža kerül pohárba, ami egy félbarna, picit emeltebb alkoholtartalmú (5,5%) ászoksör. A 0,75-ös palack férfias pukkanással nyílik, s mire a közben átöblített pohárral odafordulunk, a hosszú nyakon már ki is kukucskál egy kíváncsi és masszív habkígyócska. A törtfehér hab pohárba kerülés után is hosszú ideig tartja magát, nyugodtan és vaskosan üldögél a sötét borostyán színben pompázó, szűretlensége miatt enyhén felhős sör tetején. A mi Jožánk illata malátában dús, finoman karamelles, enyhén fűszeres, első blikkre a szerecsendió ugrik be. A korty telt, eleje malátás, barna kenyeres, a komlók kellemesen könnyedek (IBU 20), mellettük időnként vidáman gyümölcsös, almás jegyek villannak meg. A vége kesernyés, az utóíz óvatosan, diósan fanyar.

Remek darab ez így rögtön az új esztendő elejére, remélhetőleg jó ómenként fog funkcionálni az elkövetkezendőkre tekintve.

834. Konrad Svetlé Výčepní

Vratislavicében jó pár alkalommal jártunk már virtualice, vagy hatféle Konradon ittuk át és túl magunkat (rendben, vesszük a fáradságot, tessék: volt a tizenkettes, a Kapucín, a Spytihněv, a Vratislavické Řezané, a Zelený Král és a Světlý 11° Ale, aki az illegalitásban a Gepard fedőnevet kapta). Meséltünk eközben pókokról, Szent Patrikról, a Siretoko-félszigetről, szőnyeggyárosokról és ereiket saját szemüveglencséikkel felvagdosó náci tisztekről, valamint Ina Galušková nővérről a Kórház a város szélén című sorozatból. Ezért hát most, amikor a néhány örvendetesen befutó tétel miatti ismételt rovancsolás folyamán elénk gurult az egyik setét és pókhálós sarokból a Konrad Svetlé Výčepní a maga szerényke tízes Ballingjával, 4% környékén egyensúlyozó alkoholtartalmával, hirtelen nem is tudjuk, mit kellene mondanunk. Némi csendes mélázás után (ami nem is megy olyan könnyen, mert az ünnepkörnek megfelelően már túl vagyunk néhány emberesebb túrán a Pierre Marie Edouard Malligand-ról elnevezett fok környékén, s legalább kettő, a körülmények szerencsétlen összjátéka esetén akár három hasonló kirándulás várat még magára, pedig már így is eléggé meg vagyunk viselődve) úgy döntünk, hogy miközben csendesen megiszogatjuk ezt a sört, összesítünk, statisztikázunk és lehúzzuk a rolót erre az esztendőre.

Jöjjenek hát a száraz tények. A tárgyalt évben eme Konrádkával együtt százhuszonhárom sört kóstoltunk és véleményeztünk itt a csoportban (indulásunk óta 834-et). Ehhez 49346 szót hívtunk segítségül és pöntyögtünk le, cca. kilencven oldalnyi virtuális A4-est használva fel. A közösségi oldal szerint 28769 látogatónk volt, s ez elég döbbenetes szám ahhoz, hogy minden további nélkül elhiggyük és hálásak legyünk mindnyájatoknak. A tagok létszáma is szépen gömbölyödik, pillanatnyilag 377-en vagyunk, ennyi emberrel pedig már elég látványos tömegjeleneteket lehet tervezni. Domainnevet is vásároltunk, immár teljesen legálisan a mienk a porbollettem.hu oldal, ami párhuzamosan és szorgalmasan működik együtt a csoporttal, s ahová még mindig nem rakosgattuk fel a régebbi írásokat, mert nem érezzük hozzá magunkban az erőt. Az oldalt reklámozó pólót viselő emberek száma szintén örvendetesen gyarapodik, ilyen téren sem fognak szűnni erőfeszítéseink a következő esztendőben.

Köszönünk tehát nagyon szépen mindenkinek mindent, hogy olvastatok, kommenteltetek, megjegyzéseket fűztetek, fotókat és sörélményeket osztottatok meg, söröket küldtetek és ajándékoztatok, hogy működtettétek és a hátatokon vittétek ezt az egészet. Hálásak vagyunk, komolyan.

Kívánunk hát minden szépet és jót nektek az új esztendőre. Jöjjön össze, amit terveztek, és amit szeretnétek, hogy összejöjjön. Igyatok jó, nem annyira jó és kifejezetten sz@r söröket, hiszen minden tisztességes érmének legalább három oldala van. Ha pedig ennek hatására kikívánkozik belőletek valami (nem arra gondolok, amit fel kell mosni), akkor gyertek, megbeszéljük. Maradjatok velünk továbbra is, olvassatok minket, mi nagyon fogunk igyekezni, hogy szerteágazó és szórakoztató tartalommal töltsük ki ezt a felületet. S hogy ez mennyire fog sikerülni? Mához egy esztendőre kielemezzük.

PS.: a Svetlé Výčepní nem egy hűdejó sör, íz- és illatvilága inkább az olcsó (illetve annak gondolt és mondott) eurolágerek irányába hajlik, mintsem a „csehes” pilsek felé, ám ennek ellenére még bőven a fogyasztható kategóriában landol. Ráadásul egyetlen olyan zavaró tulajdonsága sem volt, ami elterelte volna a figyelmünket az évzáró poszt megírásától. Ez a tulajdonság pedig egyre nagyobb erénynek számít a mai világban.

PPS.: a szavak száma 49844- re módosult.

825. Tiltott Csíki Gold

Enkezünkkel elkövetett tökönszúrásnak tűnhet más tollából származó sörös írással nyitni a sajátunkat, mi mégis megtesszük. Tessék: https://magyarkonyhaonline.hu/cikkek/baksorok-oszre-kecske-nelkul?fbclid=IwAR10IvkM2wslQSPwO8fPLdKrNcg-5CsBwtK_crb9KfCl9KccAkXoxE8RBXk

Ennek több oka is van, soroljuk. Pro primo: Vasarhelyi kolléga szakértő és szakmai írásai mindig is stabil világítótoronyként meredeztek előttünk (ennek lett egy kis fallikus felhangja), tudásáért tiszteljük, szívesen és önzetlen mód népszerűsítjük. Másodsorban a mellékelt cikkben mindent frappánsan összefoglal a baksörökről, ezért ezt nekünk már nem kell megtennünk, ami jó, mert közismerten kényelmesek vagyunk. Pro tertio: írásában említi ma esti sörünk alapváltozatát is, kvázi mint anti-baksört, így káprázatos módon erről sem kell már lerántanunk a leplet, lévén az is rendkívül strapás és összetett mozdulatsor. Ebből kifolyólag más dolgunk nincs is, mint kinyitni a Tiltott Csíki Gold néven futó, engedjük meg: pilseni, ám úgy fest, a legkevésbé sem bak sört (hiszen receptúrája megegyezik a Tiltott Csíki Sörével, csak egy állítólagosan minimum 45 napos érlelési időszakkal igyekeztek karakteresebbé és gazdagabbá tenni ízvilágilag), s közben morfondírozni. Morfondírozni azon, hogy vajon ha a csíki mesteremberek a chipsnek való pityóka kapálásán, illetve a konzerválandó medveszar szedegetésén túl (azt tudtátok, hogy Csíki Kakas néven pattogatott kukoricát is forgalmaznak?) a sörfőzésbe is legalább ekkora lendületet és energiát fektetnének, hol tartanának mostanra.

**“Mi a kukoricát nem a sörbe tesszük, hanem mellé kínáljuk.” Szép gondolat.**

Mert bizony ez így – ha a marketingbullshittől eltekintünk – nem egyéb egy egyre inkább indusztriális ízvilággal rendelkező, meglehetősen túlértékelt, s még annál is inkább túlárazott lágernél. Aranysárga szín, közepes, hamar megrogyó hab, alsópolcosan savanykás, kissé fémes illat. A bakok masszív malátalapjának nyoma sincs, halovány gabonás édességek és reszketeg komlókeserűk menekülnek fejvesztve a döbbenetes savanyúság elől, mely a korty második harmadától az utóíz végéig kitart. Annak ellenére, hogy a gyártó a baksörség létjogosultságát az alkoholtartalomtól teszi függővé, a Gold 6%-a nem oszt, nem szoroz. Cserébe viszont ettől a vékonybéltekerően savanyú ízvilágtól tompa tarkótáji nyomást is beszerezhet az ember, ami már majdnem olyan, mintha.

Így a végére pedig a klasszikus vicc jut az eszünkbe, hogyaszongya:

Két székely beszélget:

– Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.

– Miért, jobban van?

Ha pediglen szegény (módotlan) Áron helyére sörünket passzintjuk, máris levonhatjuk a konzekvenciát: nem, nincs jobban.

P.S.: átfutva az írást, s magunkat könyörtelen pszichoszexuális elemzés tárgyává tévén ráébredtünk, miért helyeződött fallikus szimbólum a szövegtestbe. Hát ’iszen Maya Gold ceglédi születésű. Az meg itt van a kertek alatt.

**Igen decens és visszafogott fotográfia a művésznőről**

822. Xaver Barrique

Tovább sündörgünk Brno közelében, hogy aztán – tovább nem titkolva – ebben a szép városban pihenjük ki ismét a fáradalmakat, addig azonban még be kell ugranunk pár mondat és egy palack erejéig Blučinába. Ez a kétezeregynéhányszáz lelket számláló település a környékbeli borvidék egyik központja, ám akad itt sör is, ezért a mitkeresünkmiitt? jellegű kérdéseket tovább is pöccinthetjük. A közelben lévő Rajhrad bencés apátságában fellelt okiratok alapján a falu első írásos debütálását 1045 környékére tették, ám később kiderült, hogy a furmányos barátok eme dokumentumokat pár száz esztendővel később hamisították. Nem ítélkezünk, megértjük. Ennyi az élet, a pin@ meg a pénz, ahogy Gengszter Zé mondta volt.

Fontos régészeti lelőhelyként is nyilván van tartva, az itt feltárt népvándorlás kori fejedelmi sírban talált alemann stílusú (ez többek között a hüvely rögzítésének módjában, illetve a markolat kialakításában különbözik az akkori újgazdagok között szintén népszerű frank típustól) aranyozott markolatú kard igen tetemes értéket képvisel.

**A település határában feltárt leletek, illetve egy annak részét képező germán kard replikája**

Blučinában az első legális és hivatalos főzde 1560 körül létesült, termelt is becsülettel, amíg aztán 1884-ben le nem égett. 2005-ben gondolta úgy egy Svatopluk Strava nevű közlekedésmérnök, hogy ő bizony újra nyit egyet. Az elképzelést tett követte, gyorsan kibérelte a helyi vendéglőt is (nem lehetett nehéz, az apjáé volt, aki Xavéri Szent Ferencről nevezte el a létesítményt, lévén ő is eme legendás keresztnév tulajdonosa) hogy legyen hol meginni a sört, aztán nekilátott. A Pivovar Xaver ászok vonalon nyomul, de nagyobb ünnepekre, születésnapokra készítenek speciális főzeteket is. A mi példányunk a vezérhajónak számító Xaver 12-es barrikolt változata (említettük, hogy borvidéken járunk). A barrique, mint eljárás azt jelenti, hogy a tölgyfából készített hordókat különböző módszerekkel belülről pörkölik, s az abban tárolt, érlelt alkohol mindenféle érdekes ízanyagot old ki az égetett dongákból. Mivel nem olcsó megoldás (egy ilyen hordó elég drága, oszt’ két-három év múlva ki kell dobni), ezért használatos az ugyan jóval kevésbé intenzív ízvilágot produkáló, ellenben pénztárcakímélőbb „csipszes” variáció is. Ilyenkor égetett tölgyfaforgácson erjesztenek és érlelnek. Hogy ma esti sörünk melyik változatban készült, összehasonlítási alap híján titokban marad.

Örökké csapongó, nyughatatlan fantáziánkat most a címkén olvasható SESV felirat ragadta meg, ami ugyan lehet orvosi képszegmentáló eljárás (Segmentation-Emendation-reSegmentation-Verification), vagy a modern tengeri olajkutatásnál/fúrásnál használt önemelő hajó (Self-Elevating Support Vessel), esetleg a Solanum viarum nevű agresszívan invazív gyomnövény Soxhlet-féle kivonata (Soxhlet assisted Extracts of Solanum Viarum; ezzel kapcsolatban még egy nagyon ígéretes kutatási anyagot is átfutottam indiai gyógyszerészek tollából, jól működő antioxidánsokat lehet készíteni a növényből, akit érdekel, annak szívesen átküldöm a tanulmányt), ám joggal érezzük úgy, hogy ezzel egy centiméternyit sem jutottunk előrébb a sör irányába. Ha pedig SESU-nak olvassuk, mindenféle gélek és síkosítók kezdenek ömleni a monitorról, zavarba ejtő tömegben. Elengedjük a témát. Majd nálunk avatottabb elmék megfejtik, mi most töltünk és iszunk.

Kellemes, szemet pihentető rézvörös árnyalat, a szűretlenség miatti ködös hatással vegyítve. Habja közepes, nagy lyukakkal, tapad a pohár falára, tartósnak is mondható. Illata mint egy régi asztalosműhelyé: kissé savanykás, fűrészporos, enyhén füstös tölgyfa. Intenzív és tartós, távoztával halvány malátás édesség is észlelhető. Ízvilágát is alapvetően határozza meg ez a fanyar, fás, tanninos-vörösboros vonal. Elsőre kicsit furcsa az összhatás, akaratlanul is a szavatossági időt keresgéli a tekintet a palackon, de aztán kinyílik a dolog, a csersav bámulatos könnyedséggel fuzionál a komlókeserűkkel, szokatlan, ám élvezetes, szépen elnyújtott, hosszan lecsengő élményt kínálva. Nem állítom, hogy könnyen iható sör, azt sem, hogy napi fogyasztásra javasolnám, de összességében pozitív emlékeket iktatunk róla a megfelelő mappába.

Így a végén köszörülnénk egy kicsit a csorbán, a Dej Bůh štěstí feliratot –lévén klasszikus cseh sörszlogen (is) – nemcsak hogy értjük, de hallgathatjuk is a Dymytry együttes jóvoltából. Ők a psy-core stílus megalapítói, s bár prágai illetőségűek, szívesen ajánljuk mindenki figyelmébe kedves nótájukat, melyben közeledő ellenségekről, magányról, összetört csontokról és örvendező férgekről dalolnak. Jó szórakozást, és Dej Bůh štěstí!

821. Kyjovský Prémiový Ležák

Tovább zsonglőrködünk a cseh kisüzemi palackokkal, irány a Dél-morvaországi kerület, azon belül pedig Kyjov. Valószínűleg az urbánus legendák témakörébe tartozik az a történet, mikor is egy tisztes állampolgár Brnoból Kijevbe kívánván utazni, a pályaudvaron a hasonló hangalak miatt a másik városba kapott jegyet. Már az utazás olcsóságán is kellemesen meglepődött, hát még amikor uszkve félórás zakatolás után közölték vele, hogy megérkezett, le lehet szállni. El volt ragadtatva a cseh államvasutak hihetetlen teljesítményétől, aztán hamarosan befutott a menetrendszerű hidegzuhany is. Se non è vero è ben trovato – mondja erre a bölcs olasz. Célállomásunknak az ukrán fővárossal párhuzamba állítva sincs az égvilágon semmi szégyellnivalója, bár tény, hogy kicsit kisebb. 1126-ban említik először egy rendkívül cirkalmasan megfogalmazott latin irományban, mint kereskedelmi központot, hivatalos főzési engedéllyel pedig 1525 óta rendelkeznek. Az első világháború végéig Gaya néven is futott, mint az osztrák birodalom része, de már 1921-ben megrendezték itt a Slovacký Rok nevű morva folklórfesztivált, mely azóta is a legrégebbi ilyen jellegű kulturális eseménysorozat a környéken.

A Kyjovský Pivovar 2014-ben lett megalapítva egy addig is jól működő hotel és étterem kiegészítéseképpen. Egyrészről minőségi, helyben készített söröket kívántak biztosítani a vendégek számára, másrészt a főzdelátogatás turisztikai programokba is remekül beilleszthető. Komló- és élesztőfürdőt is lehet venni, melynek keretein belül 45 percig áztathatja magát az ember a meleg levekben, miközben a dézsa melletti falból kiálló csapról korlátlan a sörfogyasztás lehetősége. Mindezt sz@ros 6500 HUF-ért. Hát a hülyének is. A főzde nagyjából tucatnyi sört állít elő, akad porter, imperial stout és APA is, de értelemszerűen a pilseni vonal a legerősebb. Mai sörünk is ezt a csapatot erősíti, lássuk hát, mit tud a Kyjovský Prémiový Ležák.

Klasszikus aranyszínben pompázó tizenkettessel van dolgunk, hófehér, közepes, átlagosan tartós habbal. Illata enyhén édeskés, könnyedén komlós, jellegzetes saaz aromákkal. Ezt a finoman fűszeres, picit zöld világot az ízek is elvártan és magától értetődően hozzák. Semmi csavar, semmi faxni: egyszerű, jól összerakott, szűretlen, pasztörizálatlan pilsener. 35-ös IBU, 4.5-ös alkohol, szép hosszú, kesernyés lecsengés. Bár felénk is ilyen folyna a kádnál lévő csapból. Mondjuk ehhez előbb jól jönne egy kád is, mer’ az nincs.

Zárásképpen pedig részben elvakult, ám annál elhivatottabb sci-fi rajongóként mindenképpen meg kell említenünk a városka híres szülöttének, Silvie Tomčalovának nevét, aki Silvia Saint művésznéven ugyan többségében teljesen más műfajban domborított (cca. 300 felnőtt tematikájú alkotásban szerepelt, ami azért elég szép teljesítmény), de egyik jelenetét még Nebula-díjra is jelölték. A The Uranus Experiment: Part Two című izgalmas filmben a művésznő egy parabolapályára állított orosz repülőgép fedélzetén mintegy húsz másodpercig él nemi életet aktuális partnerével a súlytalanság állapotában. Hogy ez a probléma (mármint a szex az űrben) mennyire foglalkoztatja a tudósok és az írók fantáziáját, remekül példázza az is, hogy 2Suit (nem, nem 2Rule) néven már egy speciális ruhát is kifejlesztettek, mely ravaszul elhelyezett tépőzárak segítségével létrehozott mikrogravitációval igyekszik kicselezni Newton harmadik törvényét. Erre igen nagy szükség is van, hiszen hogy a nyavalyában akarjuk benépesíteni a Galaxist, ha a jó öreg módszernek keresztbe tesz az a nyomorult fizika? Elvégre mégsem rohangálhatunk mindenhová egy Petri-csészével a zsebünkben. Szóval a hölgy nem lett Nebula-díjas, pedig Isaac Asimov és Arthur C. Clarke (akik elsőként foglalkoztak ezzel a problémakörrel) biztosan örültek volna a társaságának.