Címke: fehér nyúl

875. Fehér Nyúl Tropical Tale

Zsenge gyermekkorunk óta faljuk a trópusi történeteket, eleinte a vadászkalandokat és –naplókat (ezek előtt már tisztelegtünk is egyet itt: https://www.facebook.com/groups/962161657186673/search/?q=l%C3%A1zad%C3%B3). Később, már érettebb fejjel (ha lehet érettnek nevezni ezt a fejet) érdeklődésünk a kulturális antropológia felé fordult. Ügyesen egyensúlyoztunk eme szakadék peremén, de aztán kezünkbe akadt Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok című, igen fajsúlyos munkája, ami végtelen eleganciával szúrta t*kön addigi elképzeléseinket.

Az ifjú Claude valahol Amazóniában, 1936-ban

Nem is bírjuk ki, hogy ne idézzünk tőle egy velőset: „Itt van például az emberevés, amely minden vad szokás közül nyilván a legnagyobb borzalmat és undort kelti bennünk. Először is el kell választani tőle a tisztán táplálkozási vonásokat, vagyis azokat, amelyekben az emberhús iránti étvágy más állati eledel hiányával magyarázható, mint egyes polinéziai szigeteken. Az ilyen farkaséhséggel szemben egyetlen társadalom sem élvez erkölcsi védelmet; az éhínség ráviheti az embert, hogy bármit megegyen: a haláltáborok új keletű példája is ezt bizonyítja. […] Külsőségek alapján hajlamosak lennénk, hogy két társadalomtípust különböztessünk meg: emberevő társadalmakat, amelyek bizonyos félelmetes erőkkel rendelkező egyének elnyelésében látják az egyedüli módot ezeknek az erőknek a semlegesítésére, sőt felhasználására is; és olyanokat, amelyek, mint a mienk is, azt vallják, amit (a görög emein, »hányni« szóból) antropémiá-nak, emberkihányásnak hívhatnánk; ezek a társadalmak fordítva oldották meg ugyanazt a feladatot: a félelmetes lényeket kivetik a társadalom testéből, úgy, hogy időlegesen vagy végleg elkülönítik őket az erre a célra szánt intézményekben, ahol nem érintkezhetnek a társadalommal.” Hát nem csodálatos? Gyorsan hallgassuk is meg a Cannibal Corpse nagy klasszikusát:

A trópusok (és rajtuk kívül minden egyéb más is) azért szomorúak, mert szembe kerültek az örök problémával, miszerint nem tudsz úgy érintkezni valamivel, hogy az ne maradjon érintetlen. Fából vaskarikának tűnik, holott ez a legigazibb ördögi kör. A Fehér/Kísérleti Nyúl Tropical Tale hívójelű füstös, ananászos búzasöre bőven tűnik annyira érdekesnek, hogy ne hagyjuk érintetlenül. A füstös söröknek komoly rajongótábora van hazánkban éppúgy, mint világszerte, s ezen nincs mit csodálkozni. Még az is lehet, hogy genetikusan kódolva őrizzük és örökítjük az ilyen sörök iránti szenvedélyt, hiszen ha jobban belegondolunk, 1635-ig, az első füstmentes malátaszárító szabadalmaztatásáig minden sörnek volt egy kis füstíze. Kontinensünkön a bükkfa használata volt a legelterjedtebb, a bambergi illetőségű Schlenkerla Rauchbier – az utolsó mohikánok egyikeként – még ma is így készül. Az Újvilágban almafát, égert, hikorit, esetenként juhart és tőzeget is használnak erre a célra. A gyártók nagy többsége folyékony füsttel kezelt malátával dolgozik, ahol megint csak a bükk a leggyakoribb alapanyag a kondenzációs eljárás során. A füstös ízvilág és az ananász randevúja sem annyira istentől elrugaszkodott dolog, mi magunk is fogyasztottunk már olyan húsételt, melyhez füstölt paprikát és grillezett ananászkarikákat illesztettek, igen jó volt, de majd Vásárhelyi kolléga rámondja az áment. Ezért kíváncsian, ám rendkívül higgadtan cibáljuk a nyitófület. Szép mézsárga, enyhén ködös sör kerül ki a dobozból, tetején átlagos, de szépen tömött, finom szerkezetű, krémes habbal. Illata először gyümölcsösen édeskés, az ananász szépen, de nem erőszakosan mutatja magát. Az ő háta mögül bújnak elő kis idő teltével a finom füstös aromák, óvatosan sós képzetekkel karöltve. A korty lágy, sima, a szénsavak visszafogottak. Ízvilága könnyedén gyümölcsös, az innen érkező laza savanykásság szépen ellenpontozza a maláták karamelljét. Az árpa-zab-búza triónak köszönhetően a közepesnél kicsit testesebb (14,5 B°) sör, kellemesen fanyar utóízzel, szépen végigvezetett füsttel. Határozottan jólesett, szerintünk szépen passzolna az egyébként alapvetően édeskés emberhús után a tábortűz melletti történetekhez.

874. Fehér Nyúl 107

Megint van egy jó kis zenés sörünk, újra a húrok közé csaphatunk hát. A Fehér/Kísérleti Nyúl 107 névre hallgató DDH DIPA-jának hivatalos soundtrack-je ugyanis a Police on my back a The Clash-től. A rend őreinek hívószáma az egységes segélyhívó rendszer (112) bevezetéséig élt önálló életet, bár akinek hirtelen szüksége lenne határozott fellépésükre, tárcsázhatja manapság is (ha volnának még tárcsás telefonok), a szám él. Nekünk erről Szinbád szeretői és a mírpek ugranak be, utóbbiak olyan prímek, melyek visszafelé is azok. Egy rövid asszociációs száguldás után pedig máris idézhetjük Minden Használati Utasítások Doyenjét: „És szólt az Úr, mondván: Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd ezután számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásod háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.” A metszéspontot a 107-es évszám adja, ekkor vetették mókusok oroszlánok elé Antiochiai Szent Ignácot, akinél aznap nem volt robbanóanyag. Közben mi már nagy lendülettel zenélünk, hallgassátok hát ti is a megkerülhetetlen formációt, így hajtva fejet Joe Strummer emléke előtt, kitől húsz évvel ezelőtt kellett elköszönnünk.

A dalt az együttes 1980 végén megjelent Sandinista! című tripla albumán adták ki, a név nem véletlenül penget lágy és érzelmes poszt-punk húrokat a szívekben. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (még egy áthallás: „- Figyelj! Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot! – És a Júdeai Nemzeti Frontot is! – És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők! – Mi vagyunk a Júdea Népe Front! – Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk. – Népe Front! – És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg? – Ott ücsörög.), illetve a Frente Sandinista de Liberación Nacional Nicaragua 1961-ben alapított masszív baloldali tömörülése (nevüket Augusto César Sandino-tól kölcsönözték, a forradalmárt 1934-ben koncolták fel a gárdisták), akik a Somoza-rezsim megdöntése után kerültek hatalomra cca. ötvenezer ember életének árán, de hát az efféle dolgok a világ másik végéről nézegetve olyan jó kis punkos virtusnak tűnnek. Azt viszont mindenképpen pozitívumként kell megjegyeznünk az együttesről, hogy elsőként álltak ki a rasszizmus és a szélsőjobb egyéb gusztustalan hozadékaival szemben, nem beszélve a rendőri agresszióról. Radikális, dühös, dacos zenéjük és szövegviláguk mindig fel tudja tölteni az embert némi energiával, így mielőtt mi is töltenénk, nem bírjuk ki, hogy ne hallgassuk meg az I Fought the Law-t, mely ugyan nem saját szerzemény, de a yardok elől itt is szaladni kell:

Borostyánszínű, enyhén ködös sörünk van, melynek habja gyorsan apadó, tapadós, de a vége kitartóan üldögél az ital tetején. Illata dús és buján gyümölcsös. Citrusfélék, mangó, barack, maracuja, mindez megfejelve némi gyantával és földes hatással, nagyszerű összhatást biztosítva. A korty sima, olajos, bársonyos, eleje gyümölcsösen édes, de a komlók már itt sejtetik, hogy a fő attrakció még csak most fog következni. Valóban szép ívű, parádés felvonulást mutat be a Citra-Mosaic-Simcoe-Azacca négyes, összhatásuk gyümölcsös és virágos, keserűiknek (IBU 86) a malátákkal való összesimulása egyenesen tankönyvi. A vége finoman kesernyés, a lecsengés közben az ember elgondolkodhat azon, miként sikerülhetett azt a 8,3-as alkoholt úgy becsomagolni, hogy csak az első pohár után kezdje el éreztetni hatását. Akkor viszont becsületes lendülettel.

Remek darab, fogyasztása után inkább csak messziről nézegessünk rendőrt.

PS.: a képet, melyen Burkus, az oroszlánfejű törpenyúl látható komlófogyasztás közben, Barancsi Sándor kollégától lízingeltük rendkívül kedvező áron. Köszönjük!

863. Fehér Nyúl Buddenbock

A húsvéti ünnepkör még nem távolodott el olyan messzire, mondhatni nyúlfarknyi nyúlugrásnyira van csak tőlünk, ezért egészen nyugodt lelkiismerettel kapjuk le a polcról a Fehér/Kísérleti Nyúl újabb sörét (hirtelen támadt a gondolat, hogy ugyan vajon tudnánk-e olyan esetet, szituációt említeni, melyben a söröket illetően nem lenne egészen nyugodt a lelkiismeretünk, ám ez a téma hosszabb, elmélyültebb, több sörrel megtámogatott meditációt érdemelne), mely a gyártó szerint egy tradicionális bajor alapokra épülő sötét bak. A névválasztás ismét a lecsapásra váró magas labdák közé tartozik, az írófejedelem maga is ott bazsalyog a címkén egy gyönyörű kanárisárga sportkocsi mellett (csakazértsem írtunk papagájsárgát, pedig ott üldögél egy), ami akár az a gépjármű is lehet, amit az irodalmi Nobel-díj mellé passzított pénzmagból vásárolt Thomas Mann.

Két gépjárműre is futotta, az író és neje egy Horch 8 Type 350 előtt pózol

Ő maga már várta ezt az elismerést, viszont azon kissé megdöbbent, hogy lényegileg a Buddenbrook házért kapta. A lübecki kereskedőcsalád széthullása a változó időknek és követelményeknek megfelelni nem képes embertípus hanyatlását és pusztulását mutatja be, Mann viszont nyitott szemmel élt. 1930-ban megírta a Német Felszólamlást, melyben a nemzetiszocializmust excentrikus barbárságnak nevezte, ami „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Ismerős? Aktuális? Egy része mindenképp. Ebben az időben jelent meg Mario és a varázsló című kisregénye is, mely egyértelmű megoldást javasol a nácizmus problémakörére. Mennie is kellett, az Egyesült Államokban tárt karokkal fogadták, de a háború után őt is piszkálni kezdte a HUAC (House Un-American Activities Committee, Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság), ezért ’52-ben Svájcba költözött. Itt is halt meg, sírja a kilchbergi temetőben található.

Közben persze töltöttünk is, jólesően pihentetjük űzött tekintetünket a rézvörös és a világos mahagóni között egyensúlyozó árnyalatokon, a közepes, átlagosan tartós, törtfehér habon. Illata első körben szőlősen savanykás, ezt a Hallertau Blanc védjegyeként rögzítjük, majd hamarosan térdig gázolhatunk a vaskos és húsos malátákban. Karamelles édesség, kekszes ropogósság nyálcsorranásig. A korty is telt (16.2°B), a szénsav kellemesen csípi a nyelvet, hogy aztán a rengeteg maláta kényelmesen elterülhessen rajta. Meg is teszi, nem is enged nagyon szóhoz jutni mást, a komlók keserűsége csak a végén és az utóízben – némi savanykássággal karöltve – villan fel.

Lassú, komótos, filozofálgatós ivásra tervezett sör, az ízvilágon kívül a 7%-os alkoholtartalomra való tekintettel sem érdemes kapkodni vele, ezért még azt is elmeséljük, mi történt 1937. január 13-án. Ezen a szerdai napon olvasott fel ugyanis Thomas Mann a budapesti Magyar Színházban a Lotte Weimarban című regényéből. Az eseményt a Szép Szó irodalmi és társadalomtudományi folyóirat szervezte, melynek egyik szerkesztője, József Attila ez alkalomra írt versét is elszavalta volna. De csak volna, ugyanis a rendőrség nem engedélyezte. „A felolvasást és a verset az előírás szerint bemutatták ma délelőtt a budapesti rendőrségen. József Attila ódáját — mint a „Magyarország” jelenti — a fő- kapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a nyilvánosság előtt politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem mentes a politikától. Az óda elszavalása ennélfogva a ma esti felolvasáson elmaradt.” (Prágai Magyar Hírlap, 1937. január 14.)

„Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

fehérek közt egy európait.”

Író-költő találkozó

854. Fehér Nyúl Brown Berry

Ezek a márciusi ifjak által százhetvennégy esztendővel ezelőtt generált események alaposan át tudják szabni az ember menetrendjét még így a XXI. században is, nemhiába nevezhetők forradalminak. Ámde Petőfiéknek legalább volt idejük inni egy-két sört, amíg Landererék nyomogatták a szamizdatot, a szerencsétlen utókor viszont csak rohangál, mint pók a falon. Szögre akasztjuk hát a pirosfehérzöldet (gondosan megjegyezve, hová is tesszük, mert akkor jövőre talán nem kell a nevezetes napot a Teremtő és mindenféle ferde lóf*szok sűrű és parallel emlegetésével kezdenünk), helyette ma este a barnára fókuszálunk. A Fehér/Kísérleti sorozat következő darabja a Brown Berry csokis-málnás porter, melynek már az elnevezésében is nyálcsorgatóan sok az átfedés. Egyrészről ugyebár utal a benne lévő kakaóra és málnára, másrészt két zseniális énekesre is asszociálhatunk, kik bőrszínileg szintúgy a paletta setétebbik szegmensében tartózkodnak/tak.

Talán érthető az igeidők környéki bizonytalankodás, hisz bár James Joseph Brown 2006-ban, Charles Edward Anderson Berry 2017-ben dobbantott emez árnyékvilágból, zenéik és dalaik gondoskodnak folyamatos jelenlétükről. A bőség zavarával küzdve hirtelenjében nem is tudjuk, mit válasszunk tőlük az életművekből, talán Brown-tól jöhet nyugodtan a Sex Machine, mégiscsak kilenc gyermek törvényes édesapja, nem is beszélve természetesen a nem annyira törvényes lelenckékről.

A jóember négyszer volt házas, csoda-e, hogy élete bizonyos szakaszában állandó problémái voltak a hatóságokkal mindenféle hallucinogén szer használata és birtoklása miatt? Ez persze nem magyarázza meg a családon belüli erőszakkal, testi sértésekkel, lopásokkal, nemi erőszakkal tarkított menetelést, de nem kívánunk pálcát törni felette, fogjuk fel úgy, neki ezt dobta a gép.

Chuck bácsi sem maradt a születési helye alapján illetékes baptista gyülekezet feddhetetlen tagja, tizennyolc évesen már fegyveres rablásért tartóztatták le, ám így a javító-nevelő intézményben megalapíthatta első zenei formációját. Őt sem kerülték el a drogokkal, erőszakkal, szexuális zaklatással kapcsolatos vádak, kérdőjeles felvételek is előkerültek a kaki-pisi-kiskorú témakör keretein belülről, de ha Brown atyát békén hagytuk, akkor Berrynek is jár a végső nyugalom. Minket személy szerint egyébként is az érdekelne, hogy vajon a koporsó belső falára erősített ikonikus és meggyvörös Gibson ES-335 ott van-e még, vagy szorgos kezek már exhumálták?

Felhívnánk a figyelmet nagy- és dédszüleink által a háttérben prezentált, igen kidolgozott mozgáskombinációkra

Közben sörünk már szellőzik, s a sötét vörösbarna ital a vékony, drapp habréteg alól olyan vérbő, tocsogósan csokoládés illatfelhőket ereget friss, picit savanykás málnával keverve, hogy fejben már azt listázzuk, miféle összetevők lapulnak a kamrában egy muffin villámgyors összeütéséhez. Aztán győz a sör és a relatíve józan ész, ma már nem sütünk, csak iszunk. A korty eleje kakaósan édeskés enyhén pörkölt jegyekkel, utána a málna lazítja fel a dolgot. A végén kávés keserűk integetnek, az utóízben egy pillanatra ismét felvillan a gyümölcs. A 15,6-os Balling csak így leírva tűnik emberesnek, a korty összességében laza, könnyed, még talán egy picit vizes is. A szénsavak barátian visszafogottak, alkohol 5,2. Hangulatos, frissítő, ötletesen párosított sör, s ha Pierre-nek van egy kis esze, akkor a félkész vacsoracsomagok mellé ilyet is pakol a hűtőbe.

The coolerator was crammed with TV dinners and ginger ale/Brown Berry

PS.: a fantasztikus fotográfiát ez alkalommal is Barancsi Sándor szíves engedelmével használjuk, aki a Boldogság Komlóval keretein belül már megnyilvánult erről a sörről. Megéri utánanézni a dolognak.

853. Fehér Nyúl Cabroncita

Legendásan kifinomult szociális érzékenységünknek köszönhetően a mai, Zoltánokkal egybemosott nemzetközi nőnapon magától értetődően a Fehér/Kísérleti Nyúl által fémjelzett, kveik élesztővel, gyümölcsökkel és chilivel készített imperial sour képzi a vizsgálat tárgyát, melynek hívójele Cabroncita. Harmincnégy szó, nem is rossz. A cabroncita spanyol kifejezés, ami a kecskebakot (de ostobát, hülyét is) jelentő cabrón-ból származtatható. A szlengben a határozott, megalkuvást nem ismerő, céltudatos nőket hívják így, kiktől is a férfiak valahol tudat alatt rettegnek. Amennyiben hímneműként ebbe a kategóriába tartozol, csak gondolj egy ilyen vérbeli, badass (vagy inkább baddie?) nőre, s a heréid már el is kezdik szaporázni a lépést a hasüreged irányába. Egy gyors ellenőrzést követően mi már meg is nyugodtunk, mert vagy nincs tudatunk, ami alatt retteghetnénk, vagy nem tartozunk ebbe a rétegbe. Harmadik lehetőség nincs, mert a heréinket megtaláltuk. Érdekes, hogy az angol szleng ezen területet fedő egyik kifejezése, a womxn a rápakolt nembináris nemi identitás, a.k.a. genderqueer miatt mennyire nem komilfó az érintetteknél, ezért mi sem fogjuk többé használni, eskü, és boldog nőnapot kívánunk mindenkinek, aki úgy gondolja, véli, alítja magáról, hogy az.

 Közép-amerikai prehispán hangulati elemek

Sörünk pohárba kerülvén opálos, felhős sötét narancssárga színt mutat. Habja átlagos, gyorsan apadó. Illata nagyon kellemesen, picit savanykásan gyümölcsös, az ananász és a mangó csatáját utóbbi nyeri. A korty tompa, megfoghatatlanul sós érzettel indul, aztán a savanyú ízek kavalkádját vonultatja fel, miközben erőteljesen hajigálja az említett déligyümölcsöket is. A chili az utolsó harmadban köszön be, jóleső, csípős melegséget hagyva maga után végig a mellkasban, az utóíz uralkodó eleme pedig – az enyhe savanykásság mellett -, bármilyen furcsán is hangzik, szerintünk az umami. Nincs mit tenni, a sokadik korty után is határozottan érezni véljük a végén a lédús, érett paradicsomot, amiért leginkább tán a kveik tehető felelőssé. A gyümölcsök, a zabmaláta és a zabpehely sima, kerek, lágy kortyot képeznek (17,7 B°), a savak mellet a keserűk a 32-es IBU ellenére szinte észrevehetetlenek, a 7%-nyi alkohol pedig úgy bele van bugyolálva ebbe a sok mindenfélébe, hogy már a nem hasznosítható részeket csorgatod magadból kifelé, mire észreveszed, akkor viszont nehezen tudsz másra figyelni.

Nagyon összetett, izgalmas, kifejezetten kalandos ízvilágú, felkészültségről és nagy szakmai tudásról árulkodó sör, kifejezetten nem mindennapi, annál inkább nőnapi fogyasztásra. Vivát hölgyek!

A paprikákat nem csak sörbe lehet tenni, hallgatni is érdemes őket, pláne akkor, ha reflektálnak az írás tartalmi elemeire. Tessék:

849. Fehér Nyúl Hoppeln & Zwitschern

A mi kis alacsony költségvetéssel készült, alkalmi és betanított melósok által delirált mátrixunkban (vö.: „valóság”, „civilizáció”, etc.) olyan moslék dolgok történnek mostanság, hogy amíg meg nem emésztjük és hozzá nem szokunk (mert mindent meg lehet emészteni és mindenhez hozzá lehet szokni), inkább nem is véleményezzük. Ezért hát örömmel szédülünk a tálcán kínált újabb nyúlüregbe, s bár tudván tudjuk, hogy ez csak átmeneti megoldás, menekülés és figyelemelterelés, mégsem szégyenkezünk annyira. Hiába, a rutin meg az évek ugyebár.

A Fehér Nyúl főzde Kísérleti Nyúl sorozatának tagja a frankfurti illetőségű Brauerei Flügge-vel közösen megálmodott Hoppeln & Zwitschern. A német nyelv ismeretének igen felszínes birtokában úgy sejtjük, hogy ezeknek a furcsa kifejezéseknek köszönhető a címkén látható valamilyen madár (mertmivelhogy az ornitológiáért felelős agyterületünkön is jókora fehér ürességek ásítoznak). Visszaolvasva a mondatot ígérjük, hogy az elkövetkezendőkben igyekszünk hangyányit konkrétabbak és tárgyilagosabbak lenni, akit pedig a német kifejezések, illetve a madár problémaköre érdekel, az támadja meg egész nyugodtan Vásárhelyi kollégát, aki mindkét tudomány vérprofi művelője.

A madár, amiről közben kiderült, hogy nagy valószínűséggel egy füsti fecske (Hirundo rustica, köszönjük ifjabb Vásárhelyinek az információt), illetve a sör egyéb alkotóelemei a címkén

A Hoppeln & Zwitschern egy Berliner Weisse, ami típusából eredően alapvetően savanykás, frissítő ízvilágú, csípősen szénsavas sör, egy marék Lactobacillussal megtámogatva. E mellé kveik élesztő, kávé és cascara került, mi pedig bontunk, szaglászunk, s közben utánajárunk ezeknek a dolgoknak. A kveik élesztőkért északra kell vándorolni, sörkedvelő norvég testvéreink használják ezt a típust kitartóan, hosszú évszázadok óta. Eredetileg a farmhouse ale típusú sörök készültek vele, ám a kraftmozgalom forgószele felkapta, szétszórta a bolygón mindenfelé, ezért a manapság divatos fajtákban (NEIPA, HIPA, Sour sörök) is gyakran találkozhatunk ezzel az élesztővel. Kiemeli, fokozza a sör ízeit, finom gyümölcsösséggel egészítve azt ki.

Norvég gjærkrans, azaz élesztőgyűrű. Ezen tárolták, illetve ezzel gyűjtötték a kveik élesztőket. A magyar folklórban az ehhez kísértetiesen hasonlító bográcsalátét neve kutyagerinc

Mielőtt megkékülne valamelyik alkatrészünk a fagyos vidéken, pördüljünk és célozzuk meg Ruandát, ahol a másik két összetevőt lelhetjük fel. A cascara nem egyéb a kávécseresznye (a kávé termése) szárított gyümölcshúsánál-héjánál (és felettébb kellemetlen következményekkel jár, ha valaki összetéveszti a szintúgy ezen a néven futó Frangula purshiana-val, mely növény kérge emberes és kíméletlen hashajtó hatással bír) , amit ezidáig leginkább trágyaként használva forgattak vissza a termelés folyamatába, ám valaki rájött, hogy több pénzt is szakíthat vele. Gyümölcsteaként fogyasztva savanykás, a hibiszkusz és a csipkebogyó ízvilágára emlékeztető ital dönthetünk magunkba, ám ne nyakló nélkül, mert visszafogottabb mennyiségben ugyan, de akad azért itt koffein is. Ez mellett rengeteg benne az antioxidáns, védi a májat, csillapítja a köhögést, még a Crohn betegség tüneteit is enyhíti. Megnyugodtunk. Mai sörünk esetében a húsafosztott kávészem Ruanda nyugati feléből, a Kivu-tó partjánál fekvő Nyamaseke körzetből származik, mely vidék mostanra kezd magához térni a kilencvenes évek közepe táján lezajlott népirtás sokkjából. Az itt termelt, általában közepesre pörkölt kávék gazdag, cseresznyés, ribizlis, nektarinos, kakaós, malátás ízekkel, élénk savakkal bírnak.

A pohárba került Hoppeln & Zwitschern enyhén opálos, világos szalmasárga színt mutat, habja vékony, gyorsan apadó. Illata határozottan, erősen kávés, méghozzá minket valamiért a nyers, szárított, de még pörkölés előtt álló kávéra emlékeztet. A kávé mögött enyhén édeskés, gyümölcsös jegyek tűnnek fel néhány rövid pillanat erejéig. A korty – éles kontrasztban a kávéillattal – erőteljesen savanyú vonallal nyit, ami szépen elhúzódik a végéig, az utóízben még meg is tudja csípni egy kicsit a nyelvet. Középtájt érkezik a kávé, az említett gyümölcsök enyhe földes árnyalattal egészülnek ki. A korty könnyű (B°11,1), friss, a vártnál kevésbé szénsavas. Komlók sehol (IBU 6), a keserűket a kávé szolgáltatja, ami az utolsó szakaszban pont annyira húzódik hátra, hogy a cascara bogyós gyümölcsei összefonódhassanak a savanyú alappal. Érdekes, ötletes párosításokat felmutató sör, jó szívvel ajánljuk a savak kedvelőinek. Azoknak meg pláne, akik szerint édes az élet.

844. Fehér Nyúl Turbid

Mai sörünk a már szokásosnak mondható, háztáji ezotériával, konyhapulti pszichedeliával és hurutos hörgőkkel kombinált eszmerendszer mentén mozdulva jelölődött ki, amikor is behunyt szemmel, kinyújtott és széttárt ujjakkal tremolózó bal kézzel óvatosan tapogattunk a kamrapolcon. A megragadott dobozt látván azonnal megértő és keserédes félmosoly jelent meg bajusznak is nevezhető szőrcsoportosulásunk alatt, hiszen rögvest tudatosult bennünk az ez alkalomra kijelölt párhuzam. „Ha ködösek az emlékeid, elevenítsd fel őket egy Fehér Nyúl NEIPA-val!”- olvassuk kicsit rángó szemhéjjal a Turbid címkéjén lévő szöveget, s bizony az elmúlt néhány napra a ködös jelző a lehető legenyhébb a ráaggathatók közül.

A főzde címkéit mindig érdemes kiterítve is szemügyre venni. Ez még a Kísérleti variáció, de nem változott sokat kifehéredve sem. Felhívnánk a figyelmet a repülőgép csillagmotorja és a hal szeme köré helyezett minta párhuzamaira. Innen kell/lehet elindulni

Már pénteken is meglehetősen kérdőjeles állapotban voltunk, ezért bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot (lóf*szt, az asszony ránk parancsolt) nem mentünk a kölykök közé. Eme lépés létjogosultságát egy, a nap folyamán produkált pozitív teszt igazolta, melynek tényét munkakörünkből adódóan fásult lélekkel és fapofával vettük tudomásul. A helyzet azért nem annyira szar, nem deliráltuk át a pihenőnapokat (bár lehet, hogy jobb lett volna), mindenesetre a relax és a gyógyulási folyamat kiteljesedése érdekében kikapcsoltuk agyunk egy részét. Hagytuk, hogy a dolgok körülöttünk szabadon élvezkedjenek és pancsoljanak a turbiditás fogalomkörében, a fizikában és a kémiában használatos kifejezés ugyanis zavarosságot, homályosságot jelent, melyet a folyadékokban nyüzsgő mindenféle részecskék okoznak. Egy tisztességes NEIPA esetében ez alapkövetelmény megjelenésileg, mint ahogy az illat esetében az intenzív komlók és gyümölcsös jegyek megléte. Nyúlék a Turbidnál a 2010-ben piacra dobott Falconer’s Flight nevű keveréket használták, aminek összetétele rendszeres időközönként változik, de jórészt az USA északnyugati régiójában honos fajtákból áll. Ebben a variánsban a Simcoe és a Citra mellett (csak hogy a „jórészt” kifejezés ne lógjon a levegőben) a Sorachi Ace kapott helyet. Ők hárman gondoskodnak a citrusos-grapefruitos-maracujás ízvilágról. Első blikkre mintha trópusi gyümölcsmixet kortyolna az ember, a korty szinte viaszosan lágy és simulékony, tapad a szájpadlásra, az árpa-búza-zab trió szépen működik együtt. A keserűk végig ott vannak, de igazán csak a végén és az utóízben teljesedhetnek ki, a gyümölcsös hatás addigra fakul meg. Az 5,8-as alkohol lassan bújik elő, de aztán rögtön nekilát lepucolni azokat a ködös emlékeket. Élvezetes, nem öncélúan gyümölcsös variációja a típusnak, váratlanul érkező homályosulások kezelésére bátran ajánlható.

Melankolikus állapotunk nem engedi meg, hogy szó nélkül elsétáljunk a Falconer’s Flight névadója, Glen Hay Falconer emléke mellett. A tragikus hirtelenséggel távozó főzőmester (a kisteherautóját javította, az meg maga alá gyűrte. Mire megtalálták, belehalt sérüléseibe) igen sokat tett a kézműves sörkultúra megizmosodásáért az Államok már említett vidékén a kilencvenes években, a szintúgy a nevét viselő alapítvány pedig szorgalmasan támogatja a fiatal, ötletekkel teli sörkészítőket. Történetét megismerve, s ezt a sört megízlelve már nem is érezzük akkora gyomrosnak az élettől azt a pozitív tesztet.

Glen Hay Falconer próbálkozik a nagy kékségben

813. Fehér Nyúl Soulty

Valamikor február környékén járt felénk utoljára a Nyúl, mármint a Fehér, bőven itt volt hát az ideje egy újabb látogatásnak. Igaz, húsvét után valamikor érkezett egy másik, egy fekete-fehér foltos, aki/ami itt is maradt, fél órával ezelőtt adtam neki kaját, meg egy tockost, amiért megint nekiállt kibontani a dróthálót az általa belakott bérlemény egyik oldalán. Utoljára tettem válaszlépéseket és restauráltam, legközelebb egy-két sörrel felszerelve csendben végignézem, ahogy diadalittas vigyorral kiszabadítja magát, hogy aztán a kutya a következő másodpercben letépje a fejét. Vannak, akik csak a saját hibáikból képesek tanulni.

A főzde sós-karamellás portere kissé csiszolt, sorjázott, átalakított receptúrával jelentkezik nálunk, ám mivel az eredeti változathoz nem volt szerencsénk, viszonyítási alap híján ebben a mondatban innentől kezdve több hasznos információ nem is fog előfordulni. Ugye? Mondtam.

Muszáj viszont idetennünk a doboz képi anyagát kiterítve, hiszen mindamellett, hogy a salt és a soul is ábrázolva vannak a karamellával együtt, az alkotás legszembetűnőbb kettőse a bal oldalon látható. A kissé megöregedett, kiégett, alkohol és/vagy egyéb hallucinogének hatásaival és kísértéseivel küzdő, teljesen paff Paff, valamint a belé kapaszkodó, száz esztendővel ezelőtti fürdőfelszerelésben pompázó hölgy mindenképpen helyet fog magának szorítani agyunk közepesen hosszú távú memóriabankjában. És még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha csak ott.

Elvileg variáltak egy kicsit a malátákkal, lecserélték az élesztőt, húsosabb lett a test, vaskosabb az alkohol, és a sótartót is bátrabban rángatták a főzőedény felett. Mindezek eredményeképpen egy remek ízkombinációjú, kinézetét tekintve enyhén opálos, sötétbarna sör kerül a pohárba. Habja gyorsan apad, egy vékony karika azért marad mutatóba. Illata kellemesen édeskés, a maláták nagyon stabilnak tűnnek, de a Goldings virágos-mézes jegyei is szépen átjönnek. Az első néhány percben a só is felvillan a háttérben, de a melegedéssel eltűnik. A korty lágy és selymes, simogat a búza és a zab, a 15.4-es Balling megfelelő testet és terepet formál az édes és a sós ízek kergetőzéséhez. A vége kissé fanyar, alkoholos, melegít. Lassan kortyolós, ízlelgetős sör, nem az a dobjunkbegyorsankettőtésmenjünk típus, de hova a fenébe is rohannánk már ilyenkor?

Mivel a névben bújócskázó szójáték egyik feléről már esett só szó, úgy illik, hogy a másik értelmezési lehetőségre is reagáljunk. Ehhez azonban egy igazi dívát, a soul királynőjét, Aretha Franklint hívjuk segítségül, az ő dalával üzenjük a főzdének: Respect.