1001. 5th Element LELA

Nemes arcélünket fénylő tekintetünkkel együtt ismét a horvát őselemek irányába fordítjuk, következzék egy, a vizet képviselni kívánó hibrid vegyület. Az efféle zutyulmányok mindig magukban hordozzák ugyan a wow/flow-élményt, ám tapasztalataink szerint illik némi – előítéletektől mentes – óvatossággal közeledni feléjük. Mint azt a neve mutatja, a LELA egy aLE/LAger keverék, mely nagy lendülettel igyekszik kidomborítani a két sörtípus előnyös tulajdonságait. Minket kissé elbátortalanít a címkén vadul és tarajosan meredező bukóhullám, de talán hagyjuk még Freudékat egy kicsit pihenni, inkább nézzük meg, mi történt a Res Publica Iasorum területén a rómaiak takarodtával.

Négy nagyobb város igyekezett prosperálni akkortájt, az egyik közülük az a Probatica/Podborje, ahol a mi Szent László királyunk tiszteletére (aki mondjuk 1091-től már horvát király is volt) ferences kolostor is épült. Ez a település ad majd otthont néhányszor száz év múlva főzdénknek is, de addig még jönnek a törökök, sós kútba és kerék alá tesznek mindent, ha hihetünk a tetraton magyar gyermekdalnak, amit (zárójelen belül kezdenénk el megjegyezni, mint oly sok elkalandozásunk esetében, ám hirtelen azt vesszük észre, hogy a jel záródik, a megjegyzés pedig azon kívül fog elhelyezkedni, amatőr tisztelgésféleképpen a posztmodern irodalom játszi szövegdobálózásai előtt) egyébiránt Cegléd környékén (tehát lehet, hogy pont ITT) gyűjtött be Sztankó Béla valamikor az ezt megelőző század fordulóján.

A zord idők végére megint csak egy magyar származású arisztokrata tett pontot. A pécsi születésű Jankovics Antal/Antun Janković gróf 1745-ben vásárolta meg tokkal-vonóval a környéket, és ő változtatta meg a város nevét is Daruvárra, mivelhogy a család „Czimere a paizs kék udvarában zöld téren, egylábon álló daru, egyik fölemelt lábában kavicsot tartva. A paizsfölötti sisak koronáján szintén olyan daru áll. Foszladék jobbról ezüst-vörös, balról arany-kék”, ahogy azt Nagy Iván említi Magyarország családai című, nyugodt lelkiismerettel monumentálisnak nevezhető munkájában (Ráth Mór kiadása, Pest, 1857-1868, 12+1 kötet). A grófi család a várost érintő áldásos tevékenységeinek sorát legközelebb folytatjuk, most szembefordulunk a hullámmal.

Klasszikus borostyánsárga szín, finom szerkezetű, átlagosan tömött, rendkívül kitartó hab. Illatában kigyúrt, savanykás játszótéri citrusok terrorizálják az elpuhult, halovány malátákat. A korty nagyon laza, vizes, a 10,7-es Balling is sejteti, hogy a maláták bizony abuzáltattak. Kicsit szögletes, karcos a dolog, a szénsavak frissek, virgoncak. Az ízvilág egyértelműen a savanykás irányba terelődik, visszafogott, élőhalott karamellákkal a végén. A komlóktól kapunk egy kis gyógynövényes keserűséget, de a 20-as IBU sem ellenfele a citrus-galerinek. A gyártó által ígért észteres aromákkal, melyek az ale-hatást lettek volna hivatottak prezentálni, nem találkoztunk. Az utóíz savanykássága jól megdolgoztatja a nyálmirigyeket.

Tulajdonképpen a főzde megtartotta az ígéretét, a LELA (már megint Jovovich művésznő integet a sorok közül Leeloo karakterébe bújva) a vízről szól. Sokkal inkább, mint a sörről.

A kép témája is a lényegre koncentrál, de az összhatás valahogy nem az igazi

1000. Edelmeister Weizenbier

Néhány nappal/héttel ezelőtt (abban az irigylésre méltó helyzetben vagyunk, bár szigorúan csak pillanatnyilag, hogy engedhetjük összefolyni az időt magunk körül, mondhatni egy kellemesen langyos időtócsában ül- és éldegélünk) valaki megkérdezte, hogy a közelgő jubileumi alkalomra – ezredik, sörökről (is) szóló írás – melyik márkát/típust/gyártót fogjuk választani. Mormogtunk valami semlegeset igencsak tényszerűen létező bajszunk alatt, ám mostanáig semmiféle ötletünk sem volt. Szembesülve viszont a rögvalósággal, miszerint ez tényleg az ezredik nekirugaszkodásunk (igen, köszönjük, jólesik a taps, hogyne, a sörökre vonatkozó meghívásokat is örömmel elfogadjuk), rövid tépelődés után arra gondoltunk, miért ne szerezzünk egy jó napot valami tökátlagos, alsópolcos, picit a szarsör kategóriát is súroló terméknek?

Diszkréten ünnepi hangulat

Szegénykéket oly sokan bántják – elismerjük, néha mi is a lelkükbe gyalogoltunk már, viszont vagyunk annyira gerincesek, hogy jelezzük: ez a jövőben is elő fog fordulni -, oly szürke, egysíkú életük van, hogy megérdemelnek egy kis ünnepi hangulatot, még ha azt közvetlenül nem is ők okozták.

Szóljon hát az ezredik írás a Van Pur-féle Edelmeister brand búzasöréről, képviselje ő az előbb finoman megrajzolt kategóriát, emeljük virtuális koccintásra vele megtöltött poharainkat.

Enyhén homályos, világos aranyszínű sör, habja nem túl vaskos, de a gyors apadást követően a maradék meglepően kitartó. Tipikus német búzasörként van magyarázva a bizonyítványa, ennek megfelelően búzamalátából „min. 50 %”-ot tartalmaz, legalábbis a doboz információi szerint. A szintúgy ezen a felületen ígért banán- és szegfűszegaromák az illatban biza’ elég vérszegényen muzsikálnak, jócskán a háttérbe szorítja őket egy erőszakos, savanykás vonal. A korty laza, vizes (11,8 B°), a szénsav átlagos, a kissé túltolt savanykássággal összefonódva azért csíp.

Nem sok búzás (pláne német) jelleg szorult bele, összességében is afféle szőrös, darabos, bárdolatlan alkotás, de ki mondhatja azt közülünk nyugodt lelkiismerettel, hogy ő sosem szokott ilyen lenni? A lecsengés rövid, savanykás, az utóíz banánosan édes, még egy csipetnyi szegfűszeg is előkerül. Jól behűtve tulajdonképpen iható, fűnyírás helyett pedig egész viselhető.

Megisszuk hát mindannyiótok egészségére, aztán később a másodikat is, mer’ véletlenül kettőt vettünk belőle. Az 5,2-es alkohol segítségével kicsit parádézunk még az első négy számjegyű magaslaton, aztán indulunk tovább. Hálásak vagyunk, hogy eddig velünk tartottatok, haladjunk együtt a jövőben is.

Mindig a sárga úton.

999. 5th Element IIPA

Az elmúlt hétvégét vízpartokon és kedves barátaink társaságában töltöttük. Véletlenszerű sörök is előfordultak, mi pedig csendben úgy döntöttünk, hogy a minőség helyett ez alkalommal a mennyiség terén igyekszünk behozni lemaradásunkat. Örömmel jelenthetem, hogy sikerrel jártunk, drága Nemes mester szavajárásával élve annyit ittunk, mint egy kisebb mezőváros, mégis, talán az extrém tartományban mozgó hőmérsékleti értékeknek köszönhetően, a nagy többség által Valóságnak nevezett téridő-kontinuumban maradtunk mi is. Érdekes érzés volt.

Hazafelé tartván – miután egy kedves rendőr bácsi a rutinellenőrzés során megnyugtatott, hogy emberbaráti okokból nem fogja bilincseléskor a fejemet a kocsi motorháztetejének préselni, mert az égési sérülésekkel igen sok a papírmunka – még beugrottunk Ádám barátunkhoz, aki egyrészt hiányzott az összejövetelekről, másrészt Horvátországban járván gondolt ránk sörügyileg. Ezt igen szépen köszönjük neki, Isten tartsa meg a jó szokását.

Folytathatjuk hát a múltkor tárgyalt „mit adtak nekünk a horvátok?” kérdéskör boncolgatását, mégpedig a Pivovara Daruvar 5th Element-sorozatának példányaival, melyek közül ugyan a búzasör hiányzik, de hát több nap, mint kolbász, Ádám jövőre is megy nyaralni. Mi már tudjuk, hová, ha jót akar magának.

A főzde nevében említett település igen régóta lakott, már a kőkorszakban is éltek itt emberek. Később egy pannon törzs, a jasik telepedtek le, akik aztán kisebb izmozások után behódoltak a rómaiaknak. Utóbbiak a környéken buzgón buzgó radioaktív gyógyvizek miatt üdülőfalut építettek ki Aqua Balissae néven, és itt pihenték ki a hódítások fáradalmait. Várossá Hadrianus ideje alatt avanzsált, a jól kiépített utaknak és a rómaiak által telepített szőlőknek köszönhetően nyüzsgő kereskedelmi élet zajlott. Dőlt a lóvé, gazdag családok költöztek ide, Hadrianuson kívül még legalább három császár tette tiszteletét a városban, ahol még egy kisebb amfiteátrum is épült. A történelmi vándorlást innen folytatjuk, most nézzük a sört.

A pirossal jelölt terület, a Municipium Iasorum alsó fertályát Aquae Balissae és vonzáskörzete alkotják. Daruvarban ezen a néven pofás fürdőkomplexum üzemel ma is

A 5th Element-sorozat 2014-ben indult, gondosan megkomponált ideológiája szerint a sör készítésekor használt négy alapanyagot (maláta, víz, komló, élesztő) a négy őselem (föld, víz [úgy látszik, ez a legalapvetőbb], levegő, tűz) segítségével mutatják be. És hogy mi légyen az ötödik elem? Hát Milla Jovovich a szerelem, kis buták, a szerelem.

Első tételünkben rögtön ezt párosítják (pároztatják?) a levegővel, imigyen született meg a 5th Element IIPA, ahol az első I az Imperial jelzőt takarja. Vérbeli ünnepi sör is egyben, hiszen Krešo Marić főzőmester ötvenedik születésnapjára, illetve huszonötödik, szorgos munkával telt évfordulójára készült.

Világos vörösrézbe hajló, hívogató és nyugtató színt mutat. Habja átlagos, tartós, törtfehér. Hogy komlóügyileg el leszünk kényeztetve, az már az illatából kiderül. Elegánsan nehézkes gyantás és földes jegyek keverednek citrusfélékkel, trópusi gyümölcsökkel, mindezek felett légies virágillat lebeg. A háttérben édes karamell némi alkohollal.

A korty már kevésbé cizellált, a 7,5-ös alkoholt nem sikerült szépen becsomagolni, a balanszírozás is erősen megbicsaklott a komlók irányába (készítéskor Magnum, Columbus, Chinook és Citra került bele, majd a három C mellé egy negyedik, a Centennial csatlakozott hidegkomlózáskor, 75-ös IBU értéket produkálva), melyeknek hangsúlyozása a típust tekintve érthető, ám fájóan hiányzik egy masszív, kekszes alap. Jönnek azért a maláták, a keserűk mellett van egy édes nyomvonal, de pont annyira halovány, hogy idegesítő legyen.

Azé’ szerettük mi ezt, még ha a címkén őrjöngő elefánt ez alkalommal is egy porcelánboltban kötött ki.

Jöhet a következő.

998. Fehér Nyúl Glam Stout

Ma reggel kivételesen nincs kultúrtörténeti határértékeket súroló külső hőmérséklet (vö. Ray Bradbury és François Truffaut, 451 Fahrenheit [ez Celsiusban 232.777778 fok, a papír gyulladási hőmérséklete, ez az emlegetett művek szempontjából fontos adat, akinek kell, pótolja, hosszú még a nyár]. A hazai könyvesboltokban mostanság nagy mennyiségben használt polietilén fóliák olvadáspontja ennél alacsonyabb, 105–115 °C körüli, hogy a birka mimagyarok ostobasága és tűrőképessége milyen értéket mutat, kiderül. Reméljük hamarost.), ezért gyorsan begyvizsgálunk (Dr. Bubó originális analitikai módszere) egy stout-ot, mellé pedig zenét is hallgatunk, merthogy glam.

A stílus a hetvenes évek elején Angliából indult el meghódítani a világot, félsikerrel, mert ugyan néhány esztendő múlva kifújt, illetve beleolvadt egyéb irányzatokba, ám a David Bowie/ Ziggy Stardust/Aladdin Sane szentháromság azért nehezen megkerülhető pontja a modern zenetörténetnek. Jöhet a muzsika, az androgün vonalat preferálók helyezkedjenek el kényelmesen.

Akad egy ország, ahol a stílus sokadik reneszánszát éli, naná, hogy a japánok kattantak rá ennyire a dologra. Arrafelé vijuaru kei/ヴィジュアル系 a neve, a bátrabbaknak itt egy összefoglaló a tavalyi év legjobbjairól. Megismételnénk: a bátrabbaknak.

Akinek ezek után nincs szüksége némi alkoholra, attól elköszönnénk, a többiek – és a saját – kedvünkért pedig nyitjuk a Fehér Nyúl alapszortimentjébe tartozó Glam Stout-ot. A főzde az ízélmény és a biztonság kedvéért tolt bele egy kis kávét, nem is akármilyet. Az El Salvador fajták jellemzően 1200-1500 méter tengerszint feletti magasságban érzik jól magukat, lassabban nőnek, ízviláguk (melyben a mézes édesség, a citrusos gyümölcsösség és a csokoládé jegyei keverednek) ezért teltebb. Kevésbé savasak, szépen balanszírozottak. A legnépszerűbb fajták a Catimor és a Pacamara, ezt amolyan Discovery-s jelleggel említenénk meg, miért ne terheljük az agyatokat felesleges információval?

Hazafias kávébabok

A kávénak köszönhetően az illat és a megjelenés – nem is beszélve az ízvilágról – erősen hajaz mindenki kedvenc napindító, élénkítő italához. Hogy mennyi koffein szorult a selymesen lágy, a közepes kategória felső határát súrolóan telt (15,3 B°), a masszívnak gondolt maláták ellenére mégis kissé, bár nem kellemetlenül vizes kortyba, nem tudjuk, de a mi ketyegőnket azé’ megmarkolászta kicsinyt.

Érdekes módon a finoman savanykás, kávésan kesernyés lecsengést követően az utóízbe nekünk sikerült odahallucinálni a kávéfajtánál említett cseppnyi mézes édességet, és számunkra éppen ettől vált emlékezetessé ez a sör. Hiába, édesszájúak vagyunk, a Glam Stout-ot is megtámogattuk volna egy kis laktózzal, no de ízlések és pofonok, ugyebár.

Éljen a bűbáj, a ragyogás és a káprázat.

PS.: a professzionálisan szerkesztett fotográfiát (kell-e mondanunk?) ismételten Barancsi Sándortól nyúltuk, köszönettel.

996. Fehér Nyúl Yugooo

Újabb, a fantáziát minden vonalon megmozgató sör következik a Fehér Nyúl üregéből, egy vaníliával és tengeri sóval fűszerezett imperial pastry stout, melyet a főzde a zágrábi illetőségű The Garden Brewery-vel alkotott kollaborációs keretek között.

A címkén a klasszikus ihletettségű kérdést szúrjuk ki először, miszerint: “Mit adtak nekünk a rómaiak horvátok? Ejtőernyőt, mechanikus tollat, atomelméletet, Dražen Petrovićot, törvényszéki ujjlenyomatvételt,… és ezt is.” A tudománytörténet kedvenc vesszőparipáink közé tartozik, már vizsgáljuk is a dolgot, mit sem törődve azzal, hogy oly keveseket érdekel.

Az ejtőernyő esetében Faust Vrančić-ról (latinosan Faustus Verantius) van szó, aki Šibenikben született, pontosan nem tudni, mikor. Mindenesetre híres könyvét, a Machinae Novae-t 1616-ban adták ki, ebben szerepel az ejtőernyő egyik legkorábbi, részletes ábrázolása (már da Vincién kívül, természetesen). Kollaborált ő is kis hazánkkal, tíz évig volt csanádi püspök, említett művében pedig elsőként mutatta be az acélpántokból álló rugós alátámasztást is, melyet Kocs község lelkes iparosai akkortájt már rutinszerűen alkalmaztak lengéscsillapításra (vö. kocsi).

Nem túl barátságos sport ez a kötelek elhelyezkedését figyelembe véve

Következő horvátunk tiszteletbeli, honosított állampolgár, mivel Eduard Penkala Liptószentmiklóson látta meg a napvilágot, ráadásul lengyel és holland szülők gyermekeként. Nősülése után Zágrábba költözött, itt lett belőle Slavoljub Eduard Penkala. Az addigra már feltalált mechanikus tollat továbbfejlesztette, ő alkalmazott elsőként szilárd tintát. Az általa alapított írószergyár TOZ Penkala néven ma is üzemel. Az ő műve az elsőként levegőbe emelkedő horvát repülőgép is, a Penkala Biplane, avagy Leptir (1910).

Penkala úr kiruccan

Ruđer Bošković Raguzában született, amit manapság Dubrovnik néven illik keresgélni a térképen. 1758-ban kiadott művében, a Philosophiæ naturalis theoria redacta ad unicam legem virium in natura existentium-ban foglalkozik atomelmélettel, ezzel nem csak kortársait nyűgözte le, Heisenberg egyenesen a „horvát Leibniz”-nek nevezte. A nemzetiség fogalma az ő esetében különösen problémás, a horvátokon kívül az olaszok és a szerbek is magukénak tekintik munkásságát.

Egy oldal a Theoria-ból. Mindenféle erővonalak, jobb felső sarokban a gravitáció, a bal felsőben pedig Bošković mester lenyűgöző ötlete

Dražen Petrović-ot képletesen átugorhatjuk, habár a valóságban elég nehéz lett volna. Aki csak egy kicsit is foglalkozott kosárlabdával, annak ismerős a név, a sport rajongói pedig azóta is búsulnak korai és tragikus halála miatt, hisz’ még harminc sem volt az autóbaleset bekövetkeztekor.

Az állandó tudásszomj mellett már erősen gyötör bennünket a hagyományos szomjúság is, úgyhogy bontunk, temperálunk, szagolgatunk, ám adósok vagyunk még egy utolsó történettel, ami az emelkedő hőmérséklettel szemben jegesen borzongató.

1892. június 29-én az akkor 27 éves Francisca Rojas megölte két gyermekét, a hatéves Ponciano Carballo Rojast és négy esztendős húgát, Felizát. Saját torkán is vágásokat ejtett, és szomszédját, Pedro Ramón Velázquezt vádolta meg a tett elkövetésével, mert a férfi visszautasította a házassági tervekkel közelítő fiatalasszonyt. Vérbő és szomorúan valóságos dél-amerikai történet – Argentínában járunk -, de hogy kerülnek ide a horvátok? Hát úgy, hogy a gyilkosságra fényt derítő nyomozó a daktiloszkópia módszerét alkalmazta, amit tanára, a Hvar szigetéről származó Ivan (akkor már Juan) Vučetić segítségével sajátított el. Így Francisca lett az első olyan bűnelkövető a világon, akit az ujjlenyomata alapján kaptak el. Vučetić mester pedig létrehozta az első, ujjlenyomatokra épülő bűnügyi nyilvántartást, amit aztán szinte minden országban használni kezdtek.

Vučetić mester Francisca ujjlenyomatával

Mi már egy ideje a saját ujjaink nyomát bámuljuk a pohár falán, melyhez megfelelően sötét és bársonyos hátteret nyújt a sör, ami a vékony, kitartó, tejeskávés hab alatt lassan, olajosan, tapadósan mozog. Illata az első másodpercekben meglepően semleges és nagyon tiszta, nem véletlenül küldik a tüdőbetegeket a tengerpartra. Aztán érkezik egy kis étcsokoládé, leheletnyi vaníliával. A korty selymes, vastag, nehéz (26,5 B°), mintha egy konyhakész csiga csúszna le az ember torkán, ami szerintünk igen kellemes dolog, ezt gyorsan szögezzük le a hisztis közvélekedéssel szemben. Az eleje alkoholos, likőrösen csípős (8,8 %), ehhez simul a továbbiakban a jól pörkölt maláta, középtájt a vanília, majd a csipetnyi só. A vége száraz, enyhén és kávésan kesernyés.

Igen szimpatikus, szerethető alkotás, ha lenne belőle még két dobozzal, biztosan írnánk nektek egy tizenöt oldalas esszét a tömegpszichózisról, amit a Yugo márkatípusú négykerekű rettenet okozott a jobb sorsra érdemes amerikai társadalomban a kilencvenes évek elején, de szerencsétekre és sajnos csak ez az egy van.

PS: És hogy mit adtak még nekünk a Horváthok? Hát ezt a blogot. 🙂

995. Monyo Hungarian Terroir Surprise 8th Anniversary Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale

MONYO Brewing Co. különítményünk utolsó tagja következik, nem várunk vele tovább, elég volt. Az történt ugyanis, hogy a maga nemes egyszerűségében a Surprise, surprise 8th Anniversary Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale with Mango szókígyóra keresztelt sört nyögdíjba menetelő kolléganőnkkel terveztük megkóstolni, de a búcsúpartin véletlenül berúgtunk (van ez így, a pedagógus is ember. Valahol. Valamikor. Nem itt és nem most. Hogy mennyire nem, érzékeltetnénk eme kis szösszenettel),

oszt’ annyiban maradt a dolog. Sebaj, gondoltuk, majd legközelebb, mondjuk ma. Péntek, nagy nehezen végre startolni látszó vakáció, napsütés, madárdal, kollégák, etc. Hát nem. Köszinemkérekkocsivalvagyok, jajnemiszomkardiológushozmegyek, nemszeretemasört, sosemiszom, márnemiszom, f@szom.

Így hát letelepedtem egy gép elé a másodikosok termében, munkaidőben, nyajjátokki, bontunk.

Háttértörténetünk jelen esetben rövidke és nagyon PR. A főzde fennállásának nyolcadik évfordulóját van hivatva ünnepelni a főzet, melynek érléséhez a balatonboglári Barrel Aged Sauvignon Blanc Grape Ale tárgyalása során megismert Kristinus Borbirtok (melynek Kéthely ad otthont, hogy ne maradjon senkiben kétely, elnézést és sajnáljuk) biztosította az emlegetett borfélétől megszabadított hordókat.

Kéthelyen is volt földvár, íme a maradék

Az alapsör cca. másfél esztendős pihenés után került át ide, a mangóval is ekkor kezdett kokettálni. Ahogy minden jól működő alapforgatókönyv írja, az ismerkedést itt is egyesülés követte, az eredményt rejtő palack nyakából pedig már birkózzuk is kifelé a dugót.

A nedű egy része a pólónkon landol, mert valaki ügyesen felrázta a palackot a pánikszerű tanév végi pakolászások során, de a nagyját sikerült megmenteni. A pólót meg majd belefacsarjuk a végén a pohárba. Decensen gyümölcsleves kinézet, a mangó rostjai az élesztőmaradékkal együtt lassan kavarognak az alján. A harsány, pezsgős szénsavak rövid életű habot produkálnak, a kellemesen savanykás, boros, üdítően gyümölcsös illatot viszont nagyon szorgalmasan terelgetik maguk előtt.

A korty gyenge közepes (13.2°B), hangsúlyos borjegyekkel telített, friss és ropogós. A hátsó traktusban egészen enyhe keserűk táncikálnak a mangó szépen felismerhető aromáival, a vége száraz, kissé élesztős, az utóíz kicsit füvesen savanykás. A 6.2-es alkohol nem törtet, nyugodtan lapul a háttérben.

Igazán méltó megemlékezés egy születésnapról, egyben a terroir-sorozat minőségi zárótétele, legalábbis nálunk.

PS.: azért sikerült megmenteni a pedagógok becsületét, csak akadt néhány kolléga, aki szívesen belenyalt a dologba. Újabb közös élmény, yeah.

994. Helka Jómadár

Szimpatikus tóparti főzdénk (azt mondtuk már, hogy az alapítók korábban a Hedonnál, a pannonhalmiaknál és a hübrisnél dolgoztak? Dehogy mondtuk. Rá kellene gyúrni az informatív vonalra.) pillanatnyilag utolsó söre következik, a Jómadár nevű kölsch, illetve kölsch jellegű ale. A típusról több alkalommal is megemlékeztünk már ehelyt, kóstolhattunk tősgyökeres példányt (Gaffel) és hazai utánérzéseket is (Monyo Funky Fritz, Hajnali Sörfőzők Pilisch), nem is fogunk felesleges ismétlésekbe bonyolódni, csak pár hívószót pötyögünk ide, úgymint Köln, eredetvédelem, stange (a híres 0,2-es pohár, amit természetesen megint elfelejtettem előkotorni, most meg má’ mindegy). Csapnánk a listához egy új kifejezést is, hogy legyen miről okoskodnunk ivás közben, ez pedig a Pittermännchen, a kölsch jól bejáratott, egyéni és egyedi tíz literes hordója.

Modern pitter

Az elnevezéssel kapcsolatban két elmélet is akad. Az egyik szerint a kölni jóemberek június 29-én, Péter és Pál napján ünnepelték Krisztus urunk mennybemenetelét, s a férfiak ilyenkor (is) elvonultak inni. Ha csak minden harmadik résztvevő csapott a hóna alá egy tízliterest, már nem lehetett baj. A másik elmélet (a tán valószínűbb) nyelvészeti, a francia petit-petite (kis-kicsi) kifejezést sejteti a háttérben. Nekünk az első jobban tetszik, már csak az ivás miatt is, meg aztán elképesztően tudománytalan alapon ide tudnánk fűzni a hazai „elmegy a péterkéje” szólást is. A Bárdosi-féle Magyar szólások, közmondások adatbázisa (2012) szerint ennek jelentése egyrészről „elmegy a kedve valamitől, elveszti a lelkesedését”, másrészt „akkor mondják figyelmeztetésként, ha terhes nő v. ritkábban másvalaki nagyon megkíván valamit (és nem akarják, hogy emiatt baja történjék)”.

A problémakör ennél régebbi vizsgálatára is akad példa a Magyar Nyelvőr 1899-ben kiadott XXVIII. kötetében, ahol is Tolnai Vilmos Személynevek mint köznevek című tanulmányában olvashatjuk ezt: „ Igen különös szólások a következők: kinek-kinek az ö Péterkéje (Petikéje) fáj: mindenki a maga baját emlegeti ; – terhes asszony mindent ehetik amit megkíván, mert különben: elveti Petikét (Péterkét, azaz elvetél).

Ennek a kettőnek magyarázatát nem tudom ; talán az appetitus valamilyen elváltozott alakjával van dolgunk (v. ö. jó az etyepetyém: Mikes). [Elmegy a Péterkéje, leesne a Péterkéje, Péterkéjét letenni: ezeket a szólásokat tárgyalja s belőlük magyarázza a pete szót Zolnai.” Tehát akinek mához hat napra nagyon tele lesz a töke valamivel, és/vagy hívő lélek, és/vagy a nem kívánt terhesség gondjait nyögi, az kapjon fel egy pittert, oszt’ vonuljon el pittyelni (ez utóbbi kifejezéssel leginkább a Gépnarancsban találkozhatunk).

Pittyelnénk már mi is, ezért töltünk, szaglászunk. Valahol a világos arany és a középszalma között egyensúlyozó színvilág, laza, enyhén tépett hab jó nagy buborékokkal. Illata friss, decensen citrusos, enyhén fűszeres a Warrior és a Spalt komlóknak köszönhetően, szépen elfér egymás mellett az új- és az óvilág. A korty simulékony, a test könnyed (12,8 B°), a szénsavak kellemesen csiklandoznak. Lágy, szépen balanszírozott ízvilág, a maláták finom gyümölcsös jegyekkel fonódnak össze, a komlók pedig közepes, enyhén érdes keserűket tolnak (IBU 26). A vége szárazkás, picit csípős, az 5.1-es alkohol pont megfelelő ebben a melegben. Jóleső hármasugráson vagyunk túl, szerencsekívánságunkat és vállveregetésünket küldjük a főzdének. Csak így tovább, apadjon a készlet a tóparton.

Zárásként pedig itt a két Jómadár Gyulai Líviusztól. Aki elég öreg, tudja, miről van szó.

993. Helka Kleine Fische

Tetszhalotti állapotunkból végre magunkhoz nyúlván térvén folytatjuk a balatonföldvári főzde termékmustráját, ez alkalommal bajor búzázunk egyet, hiszen a Kleine Fische névre hallgató sörük ezen típus képviselője.

Kleine Fische, gute Fische – szól a közismert germán kedélyeskedés, habár nekünk azért jobban tetszik ez az alapbölcselet: B ist ein sehr wichtiger Buchstabe. Ohne ihn sähe der Barsch ganz unfein aus. Harcos kis hazánk gazdasági helyzetét figyelembe véve ez a másik, zsidó eredettel bíró okosság is szépen üt: In schlechten Zeiten ist auch der Hering ein Fisch. Ők már csak tudják. A litvánok is amondóak, hogy „Jobb egy kis hal az asztalon, mint egy nagy a patakban”, a régi rómaiak pedig egyenesen a lét egyik legértelmezhetőbb perspektívájának tartották azt, hogy az ember minél jobban igyekezzék a halak és a nők középső, kvázi leghasznosabb részét megmarkolni (vö. honi folklór, ahol a hal egyértelműen a pina).

Halfogás kézzel

Természetesen nekünk, magyaroknak is vannak halakkal kapcsolatos szólásaink, közmondásaink, mint például a szintén enyhe aktuálpolitikai értelmezhetőséget sugalló „A hal sem akad fel a horogra, ha nem lop.” Nem a méret a lényeg alapon nyújthat vigaszt az érintetteknek a „Kis gilisztával nagy halat foghatni” szólás, a végére pedig igazi, vérbő szociológiai-társadalomkritikai példányt biggyesztünk, miszerint: „Ritka hitel parasztban, mint a hal a harasztban.”

A pohárban (mint hal a szatyorban, hah!) figyelő búza mindent hoz optikailag, amit egy tisztes bajor búzasörnek mutatnia kell. Vaskos, krémes, hófehér habpárna, felhős, homályos, élénk aranyszínű test. A típusjegyekkel kapcsolatos hasonlóságokkal itt azonban meg is álltunk, mert illatában biza’ hiába keresgéltük a banános/rágógumis/észteres aromákat. Helyettük a maláták édessége mellett egy nehezen belőhető gyümölcsös vonalat kaptunk, amiről az egyik pillanatban azt mondtuk: barack, a másikban meg: inkább tán körte. Nem kellemetlen a dolog, csak meglepő. A kellően testes (13,5 B°) korty a búza édességével nyit, ám a banán itt is lógva marad. Szegfűszeg van, gyümölcsösség is (pillanatnyilag inkább barack, enyhe savanykával), a korty második felében pedig elemi erejű (már a típushoz képest) komlókeserűk gyalulják simára a terepet. A vége szintúgy kesernyés, kissé száraz. Összességében ez egy igen jóleső, ízletes és frissítő búzasör, mely – fogalmazzunk úgy- a klasszikus bajor ízvilág jellegzetességeihez kevésbé ragaszkodik. Értékeljük, magunk sem szeretjük a körömszakadtáig tartó dolgokat.

P.S. Találtunk még egy anglerwitz-et haladóknak. Kérjétek meg Vásárhelyi kollégát, hogy magyarázza el a poént, mert mi magunk is csak hisszük, hogy értjük.

„Schiller ist der einziger deutscher Autor, dessen Locken in Konditoreien und Fischhandlungen feilgeboten werden.”

992. Helka Kelén

Származási helyünkből eredeztethetően gyengéd érzelmekkel viszonyulunk mindazon települések irányába, melyek nevében a Földvár kifejezés szerepel. Ezért is örültünk az átlagosnál kicsit jobban, amikor befutott a balatonföldvári illetőségű Helka sörfőzde tüchtig kis csomagja, benne a három, jelenleg főzött és készített sörükkel.

Történetmesélésileg is el vagyunk kényeztetve, hiszen Lipták Gábor író és művészettörténész áldásos munkásságának köszönhetően Helka és Kelén mondája gyakorlatilag konyhakészen van elénk tolva. A mese szövése a klasszikus és epikus fantasy vonalat követi, csak úgy nyüzsögnek benne a tündérek és a boszorkányok, a mágusok és a gonosz uralkodók, nem hiányoznak a szende szüzek és a szegénylegények sem. Meg sem kíséreljük éreztetni a hangulatot és a varázst, akit érdekel a dolog, lapozza fel az író e témát körbesétáló köteteit (pl. Aranyhíd, Ezüsthíd, Hínártündérek, Sárkányfészek).

A Lipták-ház majd’ negyven éven át működött, mint irodalmi szalon. Járt erre Illyés, Német László, Tamási Áron, Amerigo Tot. Örkény itt írta a Tótékat, s az egyik sarokban üldögélve azt is végignéztük-végighallgattuk volna, ahogy Szabó Lőrinc lediktálja a házigazdának A huszonhatodik év versciklus százhúsz szonettjét.

„Az ősz legutolsó virágait

szedem. November siratja magát.

Sárban gázolok a dúlt réten át,

s mintegy válaszként bennem is esik.”

(75. November)

Lipták Gáborné, Ráday Imréné Ferda Manyi, Lipták Gábor, Örkény István

Aztán mesélhetnénk még a technikatörténet rajongóinak a Balaton leghosszabb ideje szolgálatban lévő testvérhajóiról, a Schönichen-Hartmann-féle Egyesült Hajó- Gép- és Kazángyár által 1891-ben épített csavargőzösökről, a nevüket valószínűleg már ki is találtátok. A Kelén kb. nyolc centiméterrel szélesebb, és a vízkiszorítása is nagyobb (mint a férfiembereké általában), a Helka viszont mélyebbre merül (mint a nők általában). A Kelént 1945-ben inkább elsüllyesztették, mintsem a németek kezére kerüljön, aztán később kiemelték, többször átépítették és restaurálták. A Helka is partra került egy időre gazdasági okok miatt, de ennek is megvolt a maga jó oldala, hiszen a fedélzetére telepített vendéglátóipari egységben így legalább le tudták forgatni a Pogány Madonna egyik csihipuhis jelenetét, amit itt csakazértsem tekinthettek meg, mer’ az oldal valamiért nem kedveli a videa.hu anyagait. Aki szeretné látni, ugorjon át a kék közösségi oldalra a lap alján.

Később a MAHART visszavásárolta, kipofozta (hogy stílusosan fogalmazzunk), azóta is vízen van.

A film citált jelenetében Kardos doktor csak három tonikot fogyasztana, mi azonban inkább Kelénre lennénk kíváncsiak, mely név alatt ez alkalommal egy IPA lapul.

Finoman ködös, világos borostyánba hajló sör van a szépen csipkézett, átlagosan vaskos, kitartó habréteg alatt. Illata kissé bátortalan, mert ugyan a jellegzetes építőelemek – citrusok, gyanták, a maláták karamelljei – ott vannak, de mintha ez alkalommal csak egy huzatos, szélfútta vázrendszert sikerült volna összerakni.

A korty és az ízvilág ellenben igen korrekt. Átlagosan húsos (13,2 B°), harmonikus, szépen összerakott, az 58-as IBU és az 5.8-as alkohol pedig pont annyira dobogtatja meg az ember szívét, amennyire kell. A citrusok és a gyanták itt is jól dolgoznak, a vége enyhén száraz, szép hosszú keserűkkel. Szép felvezetés, emeljük kalapunk (mint a Benedek Miklós alakította karakter, P. Smith a filmben), jöhet a következő.